Nem szakszerű helyettesítés

Nem szakszerű helyettesítésre beülni egy olyan osztályhoz, amelynek tagjait akkor látom életemben először, olyan, mintha egy színpadra kellene kiállnom és japánoknak kellene az anyanyelvükön mesélnem vicceket úgy, hogy alig hallhatóan súgják a szöveget valahonnan hátulról. Az sem lehet kellemetlenebb, viszont legalább annyira hülyén érezheti magát az ember, és a nevetés is elmarad. Helyettesítek ilyen órán, hogy aszongya tánc és dráma, vagy francia nyelv, esetleg magyar irodalom, amikben azért annyira nem vagyok a toppon. (Nem mintha nem lennék jártas pl. a magyar irodalomban, de amikor a Honfoglalón már a sokadik ilyen témájú kérdésre nem találom el a választ, elbizonytalanodom. Még Berzsenyiből se jön össze, pedig őt húztam érettségin. Akkor még ment.) Nem hogy azt nem tudom, hogy mit tanulnak éppen tánc és drámán, azt se tudom, hogy mi történik egy olyan órán, amit úgy hívnak, hogy tánc és dráma. Mert érted, fizikán vagy az áramot vezetik, vagy a kis kocsik ütköznek, oszt' vizsgálják (ennyi maradt meg a fizikából is), de tánc és dráma? Na mindegy is, egy biztos: tánc nem szokott lenni soha, amikor én megyek be. Dráma annál inkább. :-)