Sokakkal ellentétben az alapvető kommunikációs forma internet esetén nálam még mindig az e-mail. Jó kezelhető és archiválható, megmarad, kliensből pedig kimondottan kényelmes. Talán ez az oka, hogy rengeteg levelet írok. Ritkán fellapozom a régi leveleket is, mint ahogy tettem azt ma délután. Találtam pár gyöngyszemet, amit mindenképpen meg kell osztanom a blog-olvasó közönséggel, ezeket a sorokat én küldtem el külöböző embereknek, tavaly nyáron.
Én kérek előre elnézést.
Először: Thunderbird nagyon jól felismeri, hogy mely levél a gyútani való szemét. Nade, itt jön be a kérdés, ami nem jutott eszembe pár napja: meg lehet-e oldani, hogy a felismert levélszemeteket egy külön mappába cirmolja át? Vagy ehhez is iksztenzsön kell? Köszmán, ha esetleg méltatol.
Én közben aggatom magamra a különféle göncöket, hogy mégse ingben-gatyában menjek erre a jeles eseményre, osztán hirtelenjében, azt kell mondjam, megindúlok. De most aztán már jól, díszmagyarban állok itt lakásunk tánctermének közepén.
Mennyire durva mán: "Más gyerekét megszaratni". :-) Mán bocsánat, de ezen jót röhögtem.
Aztán meggyön a fizetésem, beállok nullára, mint a Toyota, ha blokkol.
Jó Tescózást, nagyon vagány, hogy megnyitott, hétvégén mi is kinézünk, van rá 3 forintunk.
Besokalltam a chilis kukoricából, így aztán ittam egyet, és elhatároztam, hogy rettentő lábszagom ellenére főzni fogok. Akkor lesz zöldséges leves, nagyonfinom, meg aztán főzök ki tésztát, és grízeset fogok belőle gyártani. Megjegyeztem tegnap, a tészta 63%-át kell kifőznöm.
Kib_szott meleg a retkes leves. Az anyját, ha meg nem.
Na, a két kutya kiszaladt motorostalálkozót nézni. A motorok sem halkak, de a gazda "gyöszvissza-azanyádszentségit" kiabálása még hangosabb. Hát hiába, a kutyatartók élete nem egyszerű.
Nadehát: a jeles, jó, közepes, elégséges, elégtelen érdemjegynek számít, tehát azt nem kell átszámítani. Szöveges értékelés az, hogy "Béla nem tud olvasni, ezért kurva szar eredményt ért el az év végén".
Most megyek, és elmosom a kávés miskulanciát, hogy ne dögöljön bele a légy, mint egyszer.
Most éppen fogalmazok egy verset, ami belefér 1 SMS-be. :-) Szar ez a méretkorlát, tönkretesz, mi több: elpusztít engem, mentálisan.
Nyomom a Tomb Raidert. A pálya tele van nyilakkal, illetve jobbról balra cirmolászó kib_szott nagy baltákkal, amibe ha belefutok, akkor biztos, hogy elhalálozom. Checkpoint majd csak utána, szóval az ügyesség, az kívánatos.
Írtam, he, most küldtem el, csak elfelejtettem a küldést lenyomni. Farokarcú srác vagyok.
He: nem hiszem el, hogy ott van, és felhív téged, hogy hívd fel azt a helyet, ahol most ő van. NEM-HISZEM-EL! :)
Drágám! A te dolgod most a hatszázmillió papír. Nekem is kell majd egy párat töltenem, ha megindúl az iskola: azt hiszem, egy kicsit én is agyérgörcsöt fogok kapni párszor, mire kinyomozom, hogy akkor tulajdonképpen hogyis. De ez a dógunk, ezé' kapjuk azt a mérhetetlenül sok zsét, amin vincsesztert fogok majd venni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése