Búcsú

Bementem már korán reggel, csak azt tudnám, hogy minek. 5. órában volt az első óra életemben, amit tartanom kellett, de én végigültem a tanáriban a 2., 3. és 4. órát. Aztán egyszer csak eljött az a pillanat, amikor nem volt apelláta, mennem kellett.

Mentem.

37 szempár meredt rám, és figyelték kérdőn, hogy mit is fogok én most mondani. Aztán elkezdtem a dolgot sorolni, és tök jól viselték a srácok is, ez erőt adott, és úgy éreztem, hogy túl vagyok a nehezén a dolognak. A mondanivalóm idő előtt elfogyott, így az utolsó 5 percben hagytam őket, hogy azt csináljanak, amit akarnak. Ha már tanultunk első órán... :-)

Pénteken felelés.

Thozoo kézzel írott naplója,
2004. szeptember 1.

Ma végleg kivonult az életemből ez az osztály, akiknél életem első óráját tartottam. A 37 szempár ugyan időközben 34-re redukálódott, de ennek ellenére a keménymag végig megmaradt. :-) A búcsúzás nem volt könnyektől tocsogó, vagy érzelmes, inkább csak olyan, amilyennek egy búcsúzásnak lenni kell egy javarészt fiúkból álló osztályban: pozitív, lényegre törő gondolatok, a jövő minimális mazsolázása mellett a jelenre, és kicsit a múltra hangsúlyt fektető. Nem hangzottak el nagy gondolatok: ők nem várták ezt el tőlem, én meg nem láttam úgy, hogy kellene. Megtették már helyettem mások, más órákon. Viszont elbúcsúztunk egymástól, ez kétségtelen, a magunk módján.

Volt, aki autóval érkezett a búcsúzásra. :-)

Informatikusokhoz illően az aktív táblára mindenki felírta a saját
aláírását, hogy az eljövendő évfolyamoknak büszkélkedhessek vele:
ez volt a K12C, 2008-ban!
Itt éppen a megfelelő szín kiválasztása történik.

Volt, aki rózsaszínnel írta fel a nevét. :-)

A közjegyző ellenőrzi az adatbevitelt, és mindent rendben talál.

Még én is kaptam ajándékot...
(1 gigás m2 micro memóriakártya a telefonomba, állat! :-))

És akiknek soha többé nem tartok órát...

Isten veletek, srácok!
(Pénteken, és utána az érettségin még találkozunk...! ;-))