Énnekem anyám aszonta: Gizel jányom, ha mán odáig eljutol, hogy lecsot tudol főzni a zuradnak, na akkor mán igazi asszo'llesz belülled! Na, meg is fogattam, de úgy hozta a sors, hogy a zuram - Isten nyugosztajja - nem szerette a lecsot. (Nem szeretett az semmit, csak a fűrészgépjit.) Csináhattam én annak rizsával, kóbásszal meg virslivel is, de meg nem ette vóna, aszongya kár beléje lökni a a paprikát-paradicsomot. Na, mióta eltemettem, azóta rám úgy rámgyön a sok évi néküllözés után a lecso-ehetnék, hogy hetente megohajtom, főzök is belüle olyan kotlival, hogy meg se birom enni. A fijam se szereti, eeh, olyan a', mint a zapja, a menyem meg mindig is kákabélű vót. Eszek én attú jókat. Ami meg megmarad, kilököm a szomszéd Terka kutyájának, a Fánglinak, vagy ha jobban sikerűl, hát elviszem a plébánosnak, hátha szóna valamit a felettünkvalónak az érdekembe, soha nem lehessen tunnyi, az én koromba eccercsak felbukik az ember, oszt' odavan. Eccer se monta még asse, hogy Gizel, hát nem kellett vóna, mindég megette, kétpofára! Merejű szedte a tányérjába. De nem errű akartam beszéni, szóvalhogyhát én megmondom: frissbül szeretem, de amikor nincsen, akkor veszek illyen üvegesset, ami csak kezdetbe rettentő ízű, ha belefőzök egy csepp tárkonyt, meg majoránát, hát mingyán meggyön az íze! Rakok alája vagy hat fej hagymát, összekornyasztom, aztán gyöhet rá az üveges lecso! Megrottyan cseppet, oszt' amikor mán kapja az ajját, ótom lefele a gázt alatta. Szeretem, ha megcsapja a perga. Nyáron is óccsóbb vóna az üveges, de akkor jobban megveszem magamnak a friss paprikát meg a paradicsomot még a nyugdíjbul is, na, abbú mán nem kap a Fángli, mer' inkább engemet fosasson meg, minthogy a kutya belibe mennyen a drága zőccség, mitkinemtanálmán. Eccer össze is vesztem a Terkával ezen, mer' aszongya azé' dobálom átal az ételt a Fánglinak, hogy fosson egész éccaka, oszt' legalább nem ugat. Mondtam is neki, Terka, azanyádszencségit, nem gondolod tán, hogy neki adom a lecsot, oszt' azé veszem drága pézen a paprikát, hogy a kutyád fosson? Nem is beszétünk vagy két hétig, ollyannyira megsértődött rám. Lényeg, hogy itt van mán a tavasz, mán megy a kisbótba is lefele az ára a paprikának, oszt' mán észreveszem magamon, hogy megnézem magamnak, de meg még nem veszem, mer' nyócvan forint darabja. Majd ha annyi lesz kiloja, na akkor bespájzolok, még főzök is be belüle télire.
Most megyek, mer' a Fángli rettentő ugat, megint megtanítom neki léccel, mint a múttkor, hogy merre kell fordítania a pofáját, ha ugathatnékja van. Be nem ál a szája egész nap, a rohadt dögje. Maj' gyere agusztusba is, lelkem, meghílak egy lecsora. Dícsértessék az Úrjézuskrisztus, mindörökké.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése