Lehet, hogy ez már az őrület jele, de akkor jól elkéstem, mert nálam már évek óta úgy működik, hogy bizonyos dolgokhoz bizonyos helyszíneket társítok gondolatban. Nem tudom, hogy miért történik velem mindez, de tény, hogy vannak olyan részei a városnak, amiről mindig ugyanaz a gondolat jut eszembe, és vannak olyan gondolataim, amiről mindig ugyanaz a városrész, utca vagy kereszteződés ugrik be. Hatványozottan igaz ez különböző zeneszámokra, amelyekhez szintén földrajzi helyeket társítok gondolatban, hogy azonban ezt mindet miért teszem, nem tudom. Nem is igazán akarom én ezt, csak valahogy így maradnak meg bennem pillanatok. Például ha arra gondolok, hogy mikor is jöttünk össze a kedvesemmel, nem a dátum jut eszembe először, hanem egy borongós délután a posta előtt. :-) De ezt nem tudom megmagyarázni. Mint ahogyan azt sem, hogy miért társul a DVD-író vásárlásomhoz egy, a Kossuth utcán lebontott üzlet helye, vagy hogy miért jut eszembe a vasútállomás hátsó bejárata, ha nagybátyám nemrég lezajlott betegségére gondolok. De ott van például a Timbaland
Apologize c. száma is, amelyről mindig egy sok-sok éve épülő ház jut eszembe Szolnokon, a Pólya Tibor és az Ady Endre utca kereszteződésében. Látszólag teljesen illogikus párosítások ezek, mégis, kell, hogy legyen rá tudományos magyarázat.
Régebben egy Agykontroll tanfolyamon résztvett barátomtól azt hallottam, hogy sokkal könnyebb úgy megjegyezni valamit, ha gondolatban olyan dolgokkal kombináljuk össze, amelyek egyáltalán nem tartoznak hozzá. Hogy példát említsek: ha meg akarod jegyezni, hogy Toronto Kanada legnagyobb városa, akkor képzelj el egy bazi nagy zöld elefántot, piros pöttyökkel, majd fesd rá gondolatban festékkel, hogy Toronto. Évekkel később is emlékezni fogsz arra, hogy Toronto Kanada legnagyobb városa, mert azt Te festetted a zöld elefánt rücskös bőrére. A lehetőségek kimeríthetetlenek, gondolatban bármi bármivel kombinálható, és a módszer nálam általában bejön.
De lehet, hogy csak szimplán kezdek hülyülni már...
4 megjegyzés:
Ez nálam is ugyan így van egyébként.
De lehet, hogy én is csak kezdek becsavarodni :D
Na, jóvan. :)
Még a végén kiderül, hogy rokonlelkek vagyunk. Zenét írunk, meg megvárjuk a kerek perceket ébredéskor, és társítunk is gondolatban... Mi jöhet még?
Társíts sokat, akkor nem lesz gáz érettségin sem. :D
Jé tényleg :D
A végén még a Móriczban kötök ki, mint infótanár :D
Majd tanár úr társítja nekem az ötösöket érettségin ;):D
Haha, vicces. :-) A társításról magadnak kell gondoskodni, én maximum beírom a bizonyítványba, jól.
Megjegyzés küldése