Oldalak

2007. június 4., hétfő

Rokkantsági pótlék

Tegnap egy rossz mozdulatot követően összetört bennem valami. Éppen ásványvizeket pakoltam zsugorszámra bevásárlókocsinkba, amikor hirtelen azt éreztem, hogy most aztán végem van. Igencsak kínos lett volna az üzlet kövén elpusztulni, így aztán erőt vettem magamon, és elindultam előre, minden különösebb szándék nélkül. Levegőt azt nem nagyon kaptam, és a kocsi tologatása is tetemes erőmet emésztette fel, de azért küzdöttem, de még ma reggelre se nagyon hevertem ki ezt a terhelést. Nem sokkal az ébresztő után alig bírtam megmozdulni. Nem kisebb fájdalmak gyötörtek, mint azt, akit egy vastag gumicsővel vertek el, úgy istenigazából. Fájdalmam ecsetelésére tudnám még említeni az "áthajtott rajtam a traktor", illetve az "ugrottam a Balatonba egy hasast 200 méter magasról" hasonlatokat. Összefoglalva: mindenem fáj. Nyögök, szenvedek, ahogyan egy férfinek szenvednie kell a mindennapok megpróbáltatásaitól.

Ez van velem, pajtások.

Nincsenek megjegyzések: