A nyári szünet utolsó napja

Számomra ma van a nyári szünet utolsó olyan napja, ami munkanap és egyelőre nem kell iskolai ügyekkel foglalkoznom. Rendkívül gyorsan eltelt ez a nyár, de azért nem telt tétlenül. Gyorsan fel is sorolom, mi történt.

Az egyik legnagyobb szabású projekt, ami a nyáron elindult, az természetesen a Diffy 3 fejlesztése: elég sok időt és energiát beleöltem már, jelenleg 36 pálya van kész a 100-ból. Ez 36 kép átalakítását (kb. 500 különbség elkészítését) és 53 percnyi zenét jelent. Mivel kb. egyharmadánál tartok, ezért már most meg tudom jósolni, hogy 400 MB-os lesz a kész játék, ami nem kifejezetten számít soknak: első nekifutásra sokkal többre számítottam. A pályák fejlesztése folyamatosan halad, jól láthatóan nyár végére nem, de talán év végére elkészül és mindenki letöltheti a karácsonyfája alá, hogy családi körben jól szórakozzék a különbségek keresgetése közepette. A Diffy 3 programozása mellett egy másik programozási kihívás is beindult, amiről egyelőre nem árulhatok el sokat, de amint vállalható eredménye lesz, feltétlenül közzéteszem itt a blogon is.

Aztán itt van az is, hogy nyáron lebicikliztem vagy száz kilométert, legalábbis ha hinni lehet fantasztikus Cycleputeremnek. Mivel tűrhetetlen, hogy egy olyan városban lakom, aminek nem jártam még minden utcájában, ezért erre is rámentem kicsit. Legnagyobb sajnálatomra nem tudtam bejárni minden utcát, meg azt sem tudom, hogy hol voltam már, meg hol nem, de következő nekifutásra okosabb leszek. Itt van ugyanis a Play Store-ban a Google GPS-logger szoftvere, a Saját útvonalak (My tracks), ami képes kerékpározás (és mindenféle, szabad ég alatt történő tevékenység) közben rögzíteni, hogy milyen útvonalat jártam be, ebből grafikonokat, statisztikákat készít, amik a Google Maps-en, illetve a Google Earth-ben (Google Térkép, Google Föld) is megjeleníthetők, sőt ez utóbbiban újra le is játszhatók. Nagyon szuper kis alkalmazás, ajánlom mindenkinek, aki túrázni és barangolni szeret (akár gyalog, vagy autóval is).

A nyáron a munkából is kijutott: mint arról lentebb olvashattatok, kifestettük az egész szerkesztőséget. Volt melegrekord, hidegrekord, meteorzápor, viszont szerencsére idén környékünkön elmaradtak a szélsőséges időjárási jelenségek. Hozzánk legközelebb egy abádszalóki jégeső pusztításáról hallottunk, de nálunk most nem állt térdig a víz és nem verte szét jég sem az előtetőt, mint tette azt az előző években. Reméljük, hogy ez az áldott állapot így is marad. Az egyetlen hasznos dolog, ami a hatalmas hőségből származott, az nem más, minthogy kb. 2 alkalommal kellett füvet nyírni egész nyáron – ilyen még, amióta városunk eme részén lakunk, soha nem volt. Cserébe mondjuk az egész fű kiégett az udvaron, dehát majd bezöldíti újra az, aki kiégette, ahogy az öregek mondják.

Jó nyár volt! Holnap nyitó értekezlet. Itt az ideje belevetni magunkat a munkába...

Az utolsó hétvége

Az idei nyár utolsó hétvégéje a lehető legjobban telt el.

Kezdtük ott, hogy meglátogattuk nagyszüleimet, akik – hála az Istennek – még így, közel a nyolcvanhoz is, egészségnek örvendnek és hihetetlen örömmel fogadnak bennünket mindig. Szinte látom magam előtt, ahogy boltba járó papám örömmel újságolta ma reggel a zöldségesnél, hogy voltak az onokák, meg így, meg úgy, micsoda öröm ez és hogy a jó Isten tartsa meg a szokásunkat. :) Ő már csak ilyen, éppen ezért szeretjük. Közben befutottak bátyámék is, így annyian lettünk az ámbitus alján, hogy öröm volt bennünket nézni. Hihetetlen hőség volt egyébként egész pénteken, kornyadtak a növények, kiégett a fű is talán.

Egy kis falusi hangulat. Szemben az ámbitus alja (gang)

Este hétkor indultunk el szülőfalumba. A lenyugvó napkorong sötétvörös fényével aranyozta be a hőségben felforrt aszfalt ezer és ezer csillogó kavicsát. Bátyámék kisvártatva követtek bennünket, így éjfélig ment a traccsparti, mindenről, ami éppen aktuális. Örültem annak, hogy velük is sikerült találkoznunk.

Szombaton családi összejövetel volt: nászasszonyok-nászurak találkozója. Bár egész nap hőség volt, ennek ellenére sikerült árnyas helyet összetákolnunk hintaágyakkal, napernyőkkel, így a jó levegőn értekezhettünk nagyvilági dolgokról: a szántás-vetés tárgyévi helyzetéről, a múlt és a jelen összefüggéseiről, valamint arról, hogy a Samsung Star II mobiltelefon tulajdonképpen akkor most vagány készülék, ami megéri az árát, vagy nem. Természetesen vagány volt, blogunk hivatalos rappere vásárolta azt a Teszkóban összegürizett kis pénzéből, így rosszat semmiképpen sem mondhattunk a berendezésről.

Este édesapám, a csodatévő, megejtette a gépkocsi javítását is: a sportos hang megszűnt, a hossz-stabilizátor is detektálva lett. Kettő ilyen kell:

Toyota hossz-stabilizátor

Ez egy elég pici valami, és ettől zörög a kocsi egész eleje. Fene sem gondolta volna. Meg azt sem, hogy ennek igencsak megvan az ára! Én azt hittem, hogy ilyen alsólábszár hosszú valamik csattognak alul. De nem, csak ezek a kis bizbaszok.

Valahogy így telt el az utolsó nyári hétvége. A költő szavaival élve forró csókkal búcsúzott tőlünk az idei nyár, ilyen kitartó hőségre már nem kell számítani. Sőt, egyre inkább hűvösödni fog. Fél nyolckor már sötétedik, igazán lehangoló; nem marad más, mint lélekben az őszi esőkre és a téli fagyra készülni. Addig azonban akad még egy-két szép nap.

68 és fél óra múlva becsengetnek az idei tanév első tanórájára. Érdemes most már arra is hangolódnom.

Magyar Bajusz

Mindig is csodáltam az asztalosmesterséget. Legutóbb akkor találkoztam vele, amikor lakásunk szépítése érdekében több fali polcot is rendeltünk, tegnapelőtt pedig azért, mert (szintén a lakásunk szépítése céljából) a nappali szoba és a konyha közötti falban vágott rés körül egy fa berakást eszközölt a Mesterember. Hozzá kell tenni, hogy a polcok és a burkolat két különböző asztalostól származik, ennek ellenére csodálom a kreativitásukat és a hozzáértésüket.

Hogy a történet teljesen érthető legyen, az elejéről kezdem. Amikor annak idején ideköltöztünk jelenlegi lakásunkba (1. rész, 2. rész), akkor érzékeltük, hogy a nappali és a konyha között egy négyzet alakú rés van vágva a falba. Feltételezzük, hogy azért, hogy a délutáni órákban igen sötét konyha több fényt kapjon. Szeretjük a lakásnak ezt a fajta kialakítását, még akkor is, ha a konyha elég kicsi, viszont főzés közben tudunk egymással beszélgetni, vagy ha vendégek vannak sem probléma, ha tevékenykedünk egy kicsit a konyhában. Ugyanakkor ez a rés olyannyira puritán a maga valójában, hogy szinte kiáltott azért, hogy valamivel díszítsük. A kezdet kezdetén függönyre gondoltunk, de aztán elvetettük ezt az ötletet. Később az egészet kicsi polcokkal akartuk tele pakolni, de akkor pontosan az veszett volna el, amiért szeretjük ezt a rést, nevezetesen hogy lehet egymással beszélgetni.

Végül is leendő apósom adta meg a jó ötletet: eköré a rés köré bizony faberakás kell, és az egésznek a belsejébe faburkolat! Hihetetlen jó ismeretségei révén asztalos kollégájával összerakosgatták a burkolatot és tegnapelőtt le is szállították nekünk. Gyönyörű szép, színtelen lazúrral lekent keret ez, aminek külső formája az úgynevezett "magyar bajusz" alakzatot testesíti meg. Ezt a formát sokszor látni kerítéseken, de ott mégsem mutat olyan szépen, mint itt a mi lakásunkban.

Nem kell arra gondolni, hogy itt minden flottul ment! Elvileg minden méretre készült, anélkül, hogy az asztalos egyszer is járt volna itt. Szépen leméregettem mindent, amit kellett: fent, lent, középen, hosszúság, magasság, mélység, aztán kiderült, hogy a hozott keret végül is fél centivel szélesebb, így nem fér be a résbe. Na, lett is felbolydulás! Az asztalos azonban egyáltalán nem esett kétségbe. Én valószínűleg sikítottam volna, ha velem történik ez, de ő már lelki szemei előtt látta, hogy hogyan lehet megoldani a problémát. Ebből levágunk, azt áttesszük, kicsit kiegészítjük, pikk-pakk egy óra múlva minden bele lett vágva a résbe. Felkészülve érkezett, mivel fűrész, csiszoló, derékszög, ceruza, fúró, csavarhúzó... egyszóval minden volt nála! Még a facsavarok leragasztására szolgáló apró matricapöttyök is kerültek elő. Én először azt sem értettem, hogy mi történik az átalakítás során, de aztán megvilágosodott előttem minden. A keret be lett illesztve, a díszítés fel lett szerelve, így a lakásunk vizuális értéke újra nőtt egy picit. Még egy-két újracsiszolt helyen kell lazúroznom egy keveset, de az már igazán csak részletkérdés

A konyha és szoba közötti átadónk így csinosodott ki:


Ugye szép lett? :)

Itt van a tél, itt van újra

Délelőtt fél 9 tájban elkezdett esni a hó. Elég hideg volt reggel, de nem számítottam arra, hogy ma havazni fog. Érdekes: mintha csak megvárta volna a decembert, mintha az időjárás figyelné a naptárat, szinte óramű-pontossággal kezdtek el hullani a fehér pelyhek az égből, beterítve ezzel a várost, az utcákat, a házak tetejét.


A rendkívül enyhe novemberi időjárás után nem igazán tudom, hogy milyen télre készüljek. Mindenesetre betáraztunk teafilterekből és a téli hangulathoz szükséges minden egyéb kiegészítőből (pl. hólapát). Ahogy egyre inkább fehéredett a táj, úgy sejlettek fel előttem a tél embert próbáló borzalmai is: a reggeli hólapátolások, az autóbejárón való lehetetlen közlekedés és a sokszor késő vonatok a vizsgaidőszakban.

Nem is olyan régen arról beszélgettünk egy késő éji órán életem párjával, hogy régen mennyivel másak voltak a telek. Amikor egy egész falu, kicsi és nagy, szánkóval és korcsolyával múlatta az időt a befagyott, falu közepén lévő tó jegén, vagy éppen csúszott lefelé a bobpályává keményedett havas-jeges gátoldalon. Valószínűleg most is vannak ilyen népünnepélyek, csak nekünk kimaradnak ezek, mert felnőttünk, mert elkerültünk otthonról. Ezáltal a telek is teljesen más szerepet töltenek be az életünkben.

Idén megfogadtuk, hogy amint kellő mennyiségű hó esik, hóembert fogunk építeni, ezzel is növelve a városban található fehér téli szerzetek számát. Kellően kezdünk karácsonyi hangulatba kerülni: a múltkor a Winamp már a véletlenszerűen lejátszott számok közé kavarta a Yello – Jingle Bells című számát, valamelyik este pedig megnéztük a Karácsonyi ének című filmet – ez mondjuk kissé más volt, mint amire számítottam. Ugyanakkor tervezgetjük, hogy mekkora karácsonyfánk lesz, hova kerül, milyen módon lesz feldíszítve, mennyi szaloncukor kell, meg a mikuláscsomag, ajándékcsomagoló, forralt bor, fahéjas sütemény.

23 nap van szentestéig, 5 nap mikulásig. Össze kell kapni magunkat.

(Az időjárás szeszélyességét jól mutatja, hogy mire ez a cikk napvilágot lát, már minden havat elmosott a jeges eső...)

Egy PC újjászületése

Képzeld el, hogy anyátlanul sínylődsz hat évet egy szobában, ahol sokan vannak akik hasonlítanak hozzád. Bárki, aki kapcsolatba kerül veled, csak azért teszi, mert kötelező neki, és semmiképpen sem azért, mert szeretne téged. Sőt, vannak olyanok, akik egyenesen gyűlölnek. Te érzések nélkül dolgozol, napi 8 órát legalább, de van úgy, hogy egész hétvégén, megállás nélkül melóznod kell. Még ha nem is kell megszakítanod magad, nem pihenhetsz: monoton és zakatoló dolgod vég nélkül ébren tart, hogy a következő héten újrakezdd az egészet.

Ilyen egy, a közoktatásban használt számítógéptermi PC élete, dióhéjban.

Kapva kaptam az alkalmon, amikor a megsemmisítésre váró koros darabokból jutányos áron lehetett örökbe fogadni példányokat. Az elsők között voltam, akik jelentkeztek a készülékért, hiszen nekem már a lehetőség említésekor felsejlett, hogy ugyan hajlott korú darab egy ilyen hatéves számítógép, mégis, arra a célra, amire használni akarom, tökéletes lehet. Jó ideje tervezem ugyanis, hogy egy halk, alacsony fogyasztású, nem túl erőforrásigényes számítógépet állítok be a jelenleg használt DVD-lejátszó helyett az otthoni mozirendszerbe, és arról fogom a jobbnál jobb műsorokat megtekinteni.

Az elhatározást tett követte. A gépet hazacipeltem, kitisztítottam mind hardveresen (por), mind pedig szoftveresen, és egy tiszta oprendszer-telepítést, valamint egy izgalmas driver-vadászatot követően otthonunk igazán közkedvelt sztárja lett az immáron újjászületett mozi-PC. És ő ennek örül, úgy veszem észre. :-)

A Mozigép

Voltak megoldandó problémák. Sajnos nem rendelkezem vezeték nélküli internet megoldással a lakáson belül, így fizikailag kellett megoldani, hogy az UTP-kábel átjusson a szomszéd szobából a falon. Ezt először egy teljesen mezei fúrószárral próbáltam megoldani, majd rájöttem, hogy nekem acélból készült hosszú falátfúró fúrószárra van szükségem, amelyet 300 pénzért szereztem be a közeli vas-műszaki elárusítóhelyen. A 8-as átmérő kevésnek bizonyult, így aztán 3 db 8 milliméteres lyuk összedolgozásával született meg az esztétikailag elégtelen osztályzatot érdemlő, ám praktikumát tekintve jelesre vizsgázó megoldás.

Ahogyan áttör az adat. Nem szép, de a szekrény mögött úgysem látszik :-)

Külön figyelmet érdemel, hogy PC-nk sajnos nem rendelkezik vezeték nélküli kontrollerekkel sem, így aztán a madzagos egér és billentyűzet szépen helyett kapott a számítógép mellett elhelyezkedő, az utóbbi időben parkolópályára tett DVD-lejátszó környékén.

Mint egy régi konzolgép

A vezérlők vezeték nélküli voltát tekintve igen hamar felmerült az igény arra, hogy a rendszert valamilyen módon távirányítsuk. Igen kellemetlen volt a billentyűzethez ugrálni minden visszatekerés vagy szünet miatt. Eleinte vezeték nélküli billentyűzetben gondolkodtam, ami beépített touchpadet vagy trackballt tartalmaz, de ilyet nem kaptam. Annál inkább egy jó tippet, amelyből meg is született a megoldás: szerezzünk be egy USB-s Bluetooth-pöcköt, majd használjuk jó minőségű Sony Ericsson telefonkészülékünk Távvezérlés üzemmódját. Intelligens médialejátszó szoftvert választva (nálam a GomPlayer-re esett a választás) a MediaPlayer távirányító funkció tökéletesen működött minden alapvető lejátszási műveletet tekintve. Nagyon zsír, ráadásul nem kell még egy plusz távirányítót beszerezni.

Hála a mérnöki csodának, televíziókészülékünk (vagy ahogyan a szakkatalógusok hívják: megjelenítőnk) rendelkezik D-SUB monitor-bemenettel. Már csak egy kábelre volt szükség, hogy a képet megfelelő módon eljuttassuk a készülékbe.

Az euro scart csatlakozó mellett szépen
megfér a zavarszűrős D-SUB csatlakozó

A hang kiviteléhez pedig nincs is jobb megoldás, mint egy 2.1-es sztereó rendszer, mely fergeteges hangjával eddig is hivatott volt az otthoni moziélményt megalapozni. Sajnos az alaplapra integrált hangkártya hangképzése némiképpen lapos, és nincs olyan hangszíne, mint pl. a DVD-nek, egy olcsóbb, jobb minőségű kártyával azt hiszem drasztikus hangminőség-javulás érhető el. (Ezt még megfontolás tárgyává teszem és előbányászom a szekrény mélyében megbúvó PCI SB 128 hangkártyát, amint időm lesz rá.)

A mozirendszer. A fehér DVD-olvasó megbocsájthatatlan,
de egyelőre az marad. (Legalább halk.)

Hogyan készítsünk tehát moziPC-t, óccsón?

Hozzávalók:

• 1 darab 1,7 GHz-es Pentium 4 Celeron processzorral ellátott, 20 GB-os merevlemezzel és 256 MB memóriával szerelt gép, kibuherált Geforce MX 440-SE videokártyával, 10.000 Ft
• Pár méter jó minőségű UTP-kábel, 1.250 Ft
• Egy D-SUB monitorkábel, 1.750 Ft
• Bluetooth dongle, 1.500 Ft
• Acél falfúrószár, 300 Ft
  

Összesen: 14.800 Ft

Egészségünkre!

Szépítsük otthonunkat!

Lassan egy év telt el azóta, hogy beköltöztünk jelenlegi lakásunkba, és amikor csak tehettük, apróságokat vásároltunk, amivel kicsit fel lehet dobni a lakás fehér falainak egyhangúságát, és valóban otthont lehet varázsolni a falak közé. Mai bejegyzésünkben lakásukat alakítgatóknak szeretnénk segíteni azzal, hogy jól megmondjuk hogyan lehet egy kicsit élhetőbbé tenni környezetünket (vagyis: hogyan csináltuk mi).

Virágok
A virágok nagyon jó hatással vannak az emberre: minden környezetben jól mutatnak, és ha igazán eltaláljuk a helyüket, némi kicsi gondoskodással (=öntözés kb. hetente) gyönyörűen dekorálnak. Egyes források szerint a levegőt is tisztítják, és kicsit közelebb hozzák a természetet. Minél több a virág, annál jobban fogjuk magunkat érezni. Ha a virágok nem maradnak meg, mert nem szeretik a helyüket, művirággal közelíthetünk az érzés felé.

A szekrény sarkain és a polcokon
jól mutat egy-egy virág

Harmónia
A szoba berendezési tárgyain lévő dekorációkat próbáljuk meg azok színeihez igazítani, így nem kapunk tirke-tarka káoszt, sokkal inkább egységes kompozíciót. A kevesebb néha több elv itt is érvényesül: sokkal mutatósabb egy áttekinthető, inkább kevesebb, de látványosabb dísztárgyat megmutató komód, mint egy giccsekkel roskadásig zsúfolt polc. A száraz virágok képesek megtörni a monotonitást: ha szeretjük, akkor alkalmazzuk őket ahol csak lehet.

Egységes színvilág, száraz virágokkal körítve

Saját készítésű dísztárgyak
Kis kézügyességgel és némi alapanyag felhasználásával magunk is készíthetünk dísztárgyakat. Itt például egy nagyon régi, nem szokványos formájú üvegbe különböző színű magvakat préselünk rétegezve, amit dugóval zárunk le, jó szorosan. Így az idő nem fog ki a dekoráción, a magvak nem kezdenek el romlani, vagy bogarasodni, ráadásul remek, a természetet idéző dísztárgyra tehetünk szert.

Magvak üvegben - nagyon egyszerűen elkészíthető

Fotókiállítás különdíjáért kapott emléktárgyunkból könnyedén fabrikálhatunk kulcstartót: így minden nap szem előtt tarthatjuk a díjat, nem fog a fiókban porosodni.


Hozzuk közelebb a tengert!
Pár formásabb, színes kővel díszíthetjük fürdőkádunk sarkát. A célnak persze legjobban a tenger által kimosott, ezáltal éles szegélyektől mentes kavicsok és nagyobb méretű kövek felelnek meg, amelyek változó méretben találhatóak meg a tengerparton. Ha arra járunk, érdemes gyűjteni: gondoljunk nyaralás közben is arra, hogy hűvös téli napokon egy forró fürdőt véve jó lesz felidézni a nyári emlékeket.

Egy szeletke tenger...
amikor víz éri őket, eredeti színükben tündökölnek!

A konyha
A konyhát rengeteg mindennel fel lehet dobni. Nekem mindig is vágyam volt a klasszikus, régi konyhákat idéző kép a konyha falára, ezt a legutóbbi túrkevei Juhászfesztiválon tudtuk végre-valahára megszerezni:

Vékony rönk és szalvéta alkalmazásával nyert kép

Alkalmazhatunk jópofa fogasokat is az edények és az edényfogók felfüggesztésére.


A hűtőről sem szabad megfeledkezni: hűtőmágnes-mániásoknak kész játszótér a hűtőszekrény ajtajának sima, fehér felülete. Szerencsére egyre több helyen kapható jó minőségű hűtőmágnes, amiből a kevesebb néha itt is több. Itt kifejezetten jól jön a friss színek sokasága, ami a fehérséget feloldva igazán otthonossá varázsolja a konyha eme szegletét.

A hűtőre bármi felkerülhet. Legjobb mágnes a jegyzetfüzetke,
ebbe mindig fel lehet írni, hogy éppen mi hiányzik a hűtőből.

Egyéb dekorációs ötleteket és képeket szívesen látunk a kommentek között.