Fűnyírás haladóknak

Lenyírtam tegnap a füvet az udvaron. Természetesen délben kezdtem és kettőkor fejeztem be. Olyan meleg volt, mintha Belzebub a pokol összes kemencéjét egyszerre durrantotta volna be. Ráadásul úgy néztem ki, mint szupermárió: felvettem egy sapkát, hogy az agyam felforrását három perccel késleltessem. Így fogtam hozzá a művelethez.

Az elmúlt hetekben annyira nyírtam már, hogy a harcedzett, ám modern alkatrészekben igencsak hiányt szenvedő, házilag két fűnyíróból összehegesztett gépünk bizonyos illesztési pontokon hirtelen engedett, minekutána a tologatásra szolgáló kar a kezemben maradt. Mivel az eszköz így hasznavehetetlenné vált, szakszervizbe vittük. Addig is, amíg a javítás folyt, gondoltam kölcsönkérek én egy másik fűnyírót, hogy azzal végezzem el a fennmaradt terület esztétikusabbá tételét. Minden rendben haladt addig, amíg egyszer csak a kölcsönzött eszköz nem volt hajlandó elindulni. Üff. A motor segítésére szolgáló kondenzátor kipukkant és szürke beltartalma annak lyukas oldalán folyt ki. Elektronikus horror. (A hiba okát persze eleinte nem tudtam ilyen korrekten, azt hittem, hogy túlmelegedett a motor. Hozzá is fogtam házi módszerekkel hűteni...)

Legalja...

Itt már nagyon jó volt az arány: két fűnyírót vágtam gallyra, de az udvar még mindig nincs végig vágva. Megint szerviz, eközben lázas magyarázkodással – mint tényt – próbáltam elővezetni, hogy én valójában rendeltetésszerűen használtam az eszközt.

Az eredeti fűnyíró tolókarja elkészült. A hiányzó részeket Wartburg-fejtámla metszett fémrúdjaiból készítette a Mester, melyet lánggal csípetett a megfelelő helyekre. Rendkívül szuperül működik és itt vissza is kanyarodunk a tegnapi nyirbáláshoz: adom a gépnek a vezérlést keményen, tolom az udvaron, mintha kéne, amikor hirtelen elszáll az energia és azonmód megáll a motor. Sok, ezen a helyen nem részletezett dolog jutott az eszembe ebben a pillanatban, de ekkor beindult a masina, majd megint megállt. Áramkimaradás-e ez? Nos, lényegében az volt, bár erre csak percek múlva jöttem rá: a hosszabbítónk, amely már toldva és foldva került hozzánk, megadta magát, így rögvest csak tíz méterrel rövidebb kábel állt rendelkezésemre, minekutána az udvar sarkaiban lévő gyom, mintegy mutatva a nyírás előtti állapotot, eredeti pompájában tündököl, így megint csak nem tudtam teljes mértékben levágni az összes füvet.

Így jártam én a fűnyíró berendezésekkel. Kálvária ez, akármerről nézzük. A konzekvenciát bárki könnyedén levonhatja: hiába van meg a megfelelő szaktudás, elszántság és több éves szakmai gyakorlat, szar műszerrel bizony nem lehet megváltani a világot. :)