Ma 15 éves az MP3 formátum. Hogy hogyan találkoztam először vele, azt ebben a cikkben már leírtam.
Azt hiszem, hogy amikor a Fraunhofer intézetben 1993-ban megszületett ez a kincs, nem is gondolták volna, hogy a tesztelést és optimalizálást követően, 1995-ben élesített hangtömörítő eljárással micsoda ajándékot adnak a világnak. Vagy tudták, csak nem mondták senkinek. :-) Bizonyos, hogy az mp3 ezer meg ezer zenésznek adott lehetőséget arra, hogy dalaikat az interneten tudják terjeszteni. Az akkori sávszélességek még inkább megkövetelték a kis méretet, így rendkívül örömteli volt, hogy egy-egy dal elfért 2-3 megabájtban a tömörítetlen 20-30 helyett. A formátum, annak ellenére, hogy licencdíjas, sok játékkészítőnek és programozónak is lehetőséget adott arra, hogy az alkalmazásaikban a hangot a felhasználási célnak megfelelő méretűre és minőségűre tömörítsék.
Manapság rengeteg helyen hallunk mp3-at. Még úgy is, ha nem tudjuk, hogy azt hallunk. Ezt halljuk a metrón, villamoson, amikor a következő megállót bemondják. A mobilok csengőhangja is túlnyomórészt már mp3, de ugyanilyen eljárással tömörített hangot hallunk a kábeltévéknél, a DivX-es filmek lejátszása közben... egyszóval szinte mindenhol, ahol nem a hangstúdió-szintű hangminőség elérése a cél.
Létezik számtalan modernebb formátum, ami a zenét sokkal jobb minőségben (és nagyobb méretben, veszteségmentesen) tömöríti, de azt hiszem, hogy az mp3 még nagyon sokáig időtálló formátum marad, hiszen az interneten való zeneterjesztés egyik alapvető formátuma, amelyet minden lejátszó és operációs rendszer ismer, gyakorlatilag majdnem bármivel le lehet már játszani. Közkedvelt, egyszerű, kis méretű. Isten éltesse még sokáig!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése