Oldalak

2008. május 29., csütörtök

Sötét kocka 2

Ma megint helyettesítettem, és - hogy a múltkori esemény után senki ne mondhassa, hogy életében még soha nem látott keresztrejtvényt - ma is azt kaptak, hadd gyakorolják. Ma sem telt el eseménytelenül a fejtés, hatodik percben játékos hátulról megszólal:

- Elnézést, tanár úr, van a rejtvényben csúnya szó?
- Nincs.
- Csak azért kérdezem, mert a vízszintes 48-ra simán kijön, hogy átbasz.

Hatalmas röhögés, én meg gyorsan néztem a meghatározást, vízszintes 48: átver. Hat betű. Érted, fiatalság: nem a "becsap", vagy a "rászed" szavak jutnak eszébe, neeem. Valami teljesen más.

2008. május 28., szerda

A foltok ára

Szédítően vonzó, pimaszul fiatal, és szívet megdobogtatóan kidolgozott felsőtestemet valami kórság gyötri egy ideje, mely apró foltok formájában jelenik meg a külvilág számára. Ez persze semmit nem von le az élvezeti értékemből, viszont annál inkább csorbítja sármomat, és esztétikailag romboló hatású. Mivel a foltok nem múltak, sőt, egyre többen lettek, úgy gondoltam, hogy még mielőtt egész lényem egy nagy folttá válik, elmegyek háziorvosomhoz, s kikérem véleményét ez ügyben.

- Gombás fertőzés - határozott ő, kerekperec.
- Ellenszere? - kérdeztem én, szinte azonmód.
- Lamisil! - replikázott rá.

Nem vagyok egy reklámokon felnőtt fiatalember, így aztán gondot is okozott megállapítani, hogy kenőcs az, vagy tabletta. De reméltem, hogy nem kúp. (Életemben egyszer írtak fel kúpot valami miatt, de már akkor éreztem, hogy gyógyulásomhoz nem kimondottan fontos az alkalmazása, amikor kiváltottam, így el is hagytam alkalmazását.) Elkocogtam rögvest a frissen nyomtatott, ropogós recepttel a klimatizált gyógyszertárba, ahol igencsak kedvesek voltak velem, főleg miután az egyik gyógyszerésznő felfedezte a vényen szereplő lakcímemből, hogy én bizony az ő rokonának földije vagyok. Sebesen érdeklődött is afelől, hogyan kerültem ide oly' messziről, a Jászság szívéből. Elsoroltam életem utolsó 8-10 évének történelmét az ismeretlen emberek számára készült fél percre vágott verzióval, aztán mosolyogtunk, kedélyesen idéztük a múltat, éppen csak kávéra nem hívtak meg.

Kis pakkba készítették nekem a tablettácskákat, kenőcsöcskéket, majd egy óvatlan pillanatban ez a drága, Jászságban ismerős asszony annyit mondott hűvösen:

- Tízezerhétszáz.

Ejha, mondom, ez aztán nem kis szám, mi lenne, ha ennyit kellene fizetnem? Haha! Tekintetem máris a pénztárgép kijelzőjét kutatta lázasan, amin kérlelhetetlen-zöld színben világít az ellenérték: 10.700. Rögvest felvettem a kijelző színét, és pohár vizet kértem volna, de elcsuklott a hangom, és lábam megremegett: cselszövés áldozata lettem! A gondolat, hogy élek foltokkal, vagy éhenhalok foltok nélkül a hónapból hátralévő egy hétben, egyszeriben megbénított. Nem láttam és nem hallottam. Bal fülemben józan énem ordította: ne fizesd ki nekik, ez a tabletta a Sátán kreálmánya! Jobb fülemben a hiúság szóvivője kiabált: a szépségnek ára van, fizess, s eltűnnek foltjaid! Hezitáltam, majd a jobb fülemre hallgattam. Csalódottságomat nem oldotta, hogy frissen szerzett ismerősöm hozzátette:

- Nos, igen, a tabletta egy kicsit drága.

Kicsit-e? Ennyi pénzért két Wartburgot lehet összerakni a MÉH-telepen, én meg 28 tablettáért voltam képes kiadni ezt az összeget! Uram irgalmazz a lelkemnek, midőn eljön az utolsó óra. Persze, mondhattam volna, hogy jaj, mekkorát is tévedtem én, nem is ide akartam jönni, haha, nem is kérem mindezt, köszönöm. Esetleg: nincs nálam annyi pénz, sztornózni szíveskedjék. Mondhattam volna, csakhát a foltjaimat kezelni kell valahogyan, és a jobb fülemből felhangzó "jól tetted, ügyes voltál" simogató tónusa elnyomta a bal fülemben visítozó "hülye vagy! hülye vagy!" hangját.

Itthon bőgtem egy sort a mai gyógyszerárakon, s vásárlásra kényszerített embertársaim sanyarú sorsán, aztán elolvastam a betegtájékoztatót. Azt mondja, gyakori mellékhatás a fejfájás, hányinger, valamint az enyhe gyomorfájás. Azt azonban nem írja, hogy ezek a mellékhatások kombináltan és még a gyógyszertárban jelentkeznek, amint az ember megtudja, mennyibe is kerülnek a pirulái. :-)

2008. május 26., hétfő

Töltött csoki

Néha úgy érzem, hogy csak több tábla töltött csokival vagyok képes elviselni egy napot. Ezt főleg reggelente érzem, de nem ritka, hogy a másnapi adagomat már este tízkor képes lennék elfogyasztani. Persze rutinos vagyok, és mindössze elővigyázatosságból nem tartok itthon saját részre töltött csokit, azt ugyanis percek alatt képes lennék eltüntetni úgy, hogy nyoma sem maradna.


Ma reggel is töltött csokiért zokogtam, amikor felébresztett kedvesem, cirógatva. Persze ő ezt nem hallotta, mert az egész csak képzeletemben játszódott le, ugyanis az álmom valahogy annyira eme édesség körül forgott, hogy sértésnek éreztem, amikor reggel csak a friss levegő áradt be az ablakon, és nem a jól megérdemelt édesség. Mondjuk, tonnaszám. Végül aztán a napom kárpótolt mindenért: egész elviselhető volt, csoki nélkül is ki lehetett bírni. Azt viszont érzem, hogy a holnaputáni naphoz rengeteg-rengeteg csokira lesz szükségem, így lehet, hogy holnap bebűnözök, és véletlenül, amikor nem arra nézek, a bevásárlókocsiba ejtek egy jókora tábla ananászosat, hátha úgy kibírom az Országos Kompetenciamérés Gyerekazonosítása és Felmatricázása által okozott stresszt és agyérgörcsöt.

2008. május 22., csütörtök

Nyereményjáték!

A Thozoo naplója szerkesztősége nyereményjátékot szervez hűséges olvasóinak.

A feladat

A kérdés, amire a választ keressük: milyen színű egérrel dolgozunk a Thozoo naplója szerkesztőségében? A válasz természetesen megtalálható valahol a naplóban - de hogy hol, azt nektek kell megtalálnotok.

Ha megvan a válasz, küldj egy levelet a thozoonaploja@gmail.com címre, és add meg benne:

- az egér színét,
- annak a cikknek a dátumát, amelyikben meglelted a választ, valamint
- valódi- vagy nicknevedet.

(A névre azért van szükség, hogy a sorsolás során ne e-mail címeket húzzunk ki, hanem neveket.)

A nyeremény

A szerencsés megfejtő egy 1900 Ft értékű Pannon SIM-kártyát kap, 500 Ft lebeszélhetőséggel, Djuice Kártyás20 Express tarifacsomaggal. A kártya szóbeli szerződéssel (gyakorlatilag egy ingyenes telefonhívás) aktiválható, és aktiválás után bármelyik kártyafüggetlen vagy Pannonos készülékben használható. A nyertes nyereményét postán kapja meg.


A határidő

A játékon a 2008. május 31. éjfélig beérkező e-mailek vesznek részt. A játékra külön regisztrálni nem kell, minden beérkező e-mail részt vesz a sorsoláson. Egy játékos csak egy e-maillel vehet részt a játékban, több beérkező e-mail (tippelés) esetén a játékost töröljük a lehetséges nyertesek listájáról.

A sorsolás

A szerencsés nyertest 2008. június 1-én, vasárnap este sorsoljuk ki, késleltetett élő adásban. :-) Legyetek bekapcsolva, és ne felejtsétek el meglátogatni a naplót! Mi itt leszünk...

Jó keresgélést, kellemes játékot kívánunk mindenkinek!

Sötét kocka

Helló, és egyben fakk!

Kissé túlzottan aktívra sikerült ez az egyébként igen csendesnek és szolidnak ígérkező napom. Olyannyira aktív voltam, hogy három órám helyett rögvest tartottam hatot. Helyettesítettem, csak úgy kedvtelésből. (És ez sajnos most tényleg igaz.) Az egyik órára - gondoltam, rendkívül kedves és kreatív leszek ma - vittem be egy saját magam által gyártott keresztrejtvényt, tele informatikai meghatározásokkal. Volt nagy öröm, lázasan hozzá is fogtak a töltögetéshez.

Látom ám, hogy egy srácban nem nagyon megy fel az adrenalin a kihívás láttán. Kérdezem az inaktívat, valami baj van? Azt mondja, fogalma sincs, mi ez a sok kocka és szám. Jézus adj erőt, meg sem gondoltam, hogy valaki nem tud keresztrejtvényt fejteni ilyen korban, de egye fene, elmagyarázom. És ezt követően 10 percig magyaráztam, hogyan is kell kitölteni egy keresztrejtvényt, jól. Hozzá kell tennem, hogy a vízszintes és függőleges irányok eltalálása is némi nehézségbe ütközött hősünknél, így valóban nehéz a rejtvényt megfejteni. Informatikus osztályban vagyunk, az alábbi párbeszéd is lezajlott:

- Látod, itt van például, függőleges kilences, 3 betű, a meghatározás pedig: "Nem ide". Akkor mi lehet?
- SATA.

Háh! Kocka-e vagy? Mindamellett a SATA négy betű.

Valahol ott hagytam abba a magyarázást, és veszítette értelmét az összes addigi erőfeszítésem, amikor meg merte kérdezni az átkozott: a fekete kockákba is lehet írni?

Neked még oda is lehet.

2008. május 21., szerda

Zokniban lábat mosni

Ha már kifáradtunk, de még mindig tudnánk játszani a Nintendo Wii-vel, és nem félünk attól, hogy véletlenül megrándul a nyakunk, a Wii-sisakot nekünk találták ki.


Éppen azt veszítjük el vele, ami miatt a Wii az, ami. Lássuk csak, hogyan is tudjuk használatba venni.



Ha valaki kipróbálta, és öt percnél tovább bírta, írja meg élményeit!

Na, hallod!

Egy hete folyik a "Vágjuk le a ligetben a füvet"-projekt városunkban. Hozzá kell tenni, én ülve már elvesznék olyan magas fűben, mint amit a srácok emberfeletti munkával próbálnak megzabolázni. A probléma nem is ebben, hanem sokkal inkább a benzinmotoros fűkaszák hangjában keresendő. Az alábbi videón jól hallható, mit hallgatok már egy hete.



Embertelen, mit ki kell bírnom. :-)

2008. május 20., kedd

Kincses sziget

Tessék, csak tessék! Vadonatúj játék, kímélő szórakozás! Csak tessék, erre, erre! Remek kikapcsolódás, igazi kaland! Megjelent a Kincses sziget, a legújabb, a legvalódibb! Tessék bátran fogyasztani, kattintani, letölteni!

Örömmel jelentem be, hogy egy (volt) tanítványom ötlete alapján megszületett a legújabb játékom, melynek címe: Kincses sziget. Hosszú órák alatt íródott és tesztelődött, remélhetőleg a Tisztelt Olvasóközönség megelégedésére. Tessék letölteni, és játszódni sokat. A véleményeket ehhez a posthoz várom. :-) Lehetőleg ne sokat szidjátok.


Ananász

Életem első 22 éve anélkül telt el, hogy tudtam volna, hogyan is néz ki élőben az ananász, pedig konzervként már rengeteget fogyasztottam belőle. Kb. 6 éve lehetett, amikor először láttam életemben ananászt, és módom volt körbetapogatni, megvizsgálni. Rendkívül tetszett. Ki tudja miért, soha nem vettem magamnak, de a minap egy ajándékozás következményeként kicsiny családunk szert tett egy darab gyümölcsre, melyet én boncolgathattam szét. (Kicsit olyan volt idáig a leírás, mint amikor 20 éve annak örültünk, hogy kaptunk 2 banánt karácsonykor...)


Fogalmam nem volt, hogy hogyan és mivel pucolják az ananászt, így én nagykéssel estem neki. Kicsit furcsa volt azért így megpucolni a gyümölcsöt, nem tudom, hogy ipari keretek között milyen módszert választanak - körbeforgatják és mint az eszterga, levágják a héját?

Egy honlap leírása során az ananász pucolása a következő lépésekből áll:

1. Levágjuk az ananász koronáját, a tetejét és az alját (ez nálunk is megvolt).
2. Széles sávokban levágjuk az ananász héját (ez is megvolt, nagykés).
3. A szemeket úgy távolítjuk el, hogy követjük elhelyezkedésüket, és mélyedéseket vágunk a gyümölcsbe, valahogy így:

Ez a lépés nálunk kimaradt.

4. Tetszőleges vastagságú karikákra szeleteljük a gyümölcsöt.
5. Minden szelet közepét kivágjuk egy arra alkalmas eszközzel, vagy egy éles késsel. (Ezt se csináltuk meg, viszont körberágtuk a közepét, így nem volt vele probléma.)

Ha nem akarunk ennyire tökéletesek lenni, vagy jobban szeretjük az ananászszeleteket, mint a karikákat, akkor úgy is csinálhatjuk, mint Louis Ortiz ezen a lapon. Ő videón mutatja meg a szeletelés mikéntjét.



A gyümölcs megkóstolása után világosodtam meg. Ha valaki kóstolt már konzerv földiepret és "igazit", érzi, hogy legalább akkora a különbség, mint a cseresznye és a cseresznyebefőtt között. Itt is érzékelhető, olyannyira, hogy megértettem, miért pineapple a gyümölcs angol neve. Így fogyasztva sokkal több köze van az almához, mint konzerv formájában. Olyan ízek vannak benne, amiket a konzervben hiába keresünk. Soha nem éreztem még (biztosan a cukros lének köszönhetően), hogy egy kicsit savanykás utóíze van az ananásznak. Pedig van neki, és ezzel együtt lesz nagyon finom. Kicsit macerásabb pucolgatni meg szemezgetni, mintha megvennénk a konzervet, de megéri a fáradságot.

Kutakodtam egy kicsit a neten, és azt hiszem, megtaláltam azt az italt, amit mindenképpen meg akarok kóstolni, ha jártamban-keltemben Hawaii-ra vetődnék.


Egészségünkre! :-)

2008. május 18., vasárnap

Peca

Hajnalban azon gondolkodtam, hogy jómagam alkalmatlan vagyok a horgászatra, mindenféle szempontból. Kezdem ott, hogy még gyerekkoromban törés volt kicsi lelkemnek, ahogy láttam testvéreimet, amint gilisztákat túrnak elő az anyaföld mélyéről, konzervdobozokba gyűjtik őket, majd a megfelelő pillanatban rituális mozdulatokkal húzzák fel őket a horogra. Én erre soha nem voltam képes, inkább a kukoricaszemeket végeztem ki ilyen módon, azt sokkal kíméletesebbnek tartottam. Persze ezzel alig fogtam valamit. Míg körülöttem mindenki hangos kurjongatások közepette rángatta kifelé a nagyobbnál nagyobb halakat a vízből, én szomorúan néztem a felszínen csaknem mozdulatlanul lebegő úszót.

Aztán kifogtam életem első halát. Akkor még nem tudtam, hogy ez lesz egyben az utolsó is. Képtelen voltam leszedni a horogról a nyálkás állatot, sőt, még segítőm is azt mondta, hogy ez a horog aztán igencsak beakadt. Igen jelentős külső sérülések árán sikerült az egyébként nem nagy horgot kiszedegetni a hal orcájából, aztán pedig szerencsétlen állat a többi közé lett vetve, hogy ott vergődve tartsa magában a lelket a kíméletlen feldolgozás gyászos pillanatának eljöveteléig. Legalább egy negyed órán keresztül néztem, ahogy a kis szerencsétlen kifogott áldozatok egy vödörben tobzódva várják a sorsukat. Nagyon sajnáltam őket. Közben újabb és újabb halak jöttek, akik nem tudtak ellenállni a csali sugallta potyakajának, fivéreim szedték is őket kifelé a vízből a ragyogó nyári nap alatt.


Most, amikor mindezen már majdnem túltettem magam, azt nem értem, hogy hogyan lehet egy (vagy akár több) napot is eltölteni a vízparton, arra várva, hogy majdcsak jön a hal. Méginkább nem tudom ezt megérteni, ha éppen szakad az eső, vagy tél derekán jeges a víz. Mert láttam már horgászt a leglehetetlenebb időjárásban, igencsak lehetetlen időpontokban a tóparton üldögélni. Nekem kb. egy óráig tart, amíg egy pecahelyen felfedezem a terepet (jobbára fotózni járok ki, míg mások pecáznak), utána meg is unom és mennék vissza a civilizációba.

2008. május 16., péntek

Thunderbird: válasz felülre

Közel egy éve használom a Thunderbird levelezőt, és mindeddig fel sem ötlött bennem a gondolat, hogy létezhet gyógyír arra a nüansznyi problémára, ami eleinte rettenetesen, majd később csak kissé zavart, legvégül azonban megszoktam. Régebben az Outlooknál teljesen természetes volt, hogy ha egy levélre az eredeti szöveg idézésével válaszoltam, akkor a válasz az eredeti levél szövege fölé került. A Thunderbird-re áttérve viszont keserűen tapasztaltam, hogy válaszoláskor a kurzor a levél szövege alá kerül. Szinte ujjgyakorlattá vált a Ctrl-Home, Enter, Enter, Fel, Fel billentyűkombináció minden egyes válaszlevél megkezdésekor.

Ma teljesen más okból nézegettem az IT.Café weboldalt, és teljesen véletlenül láttam meg a Mozilla Thunderbird nevű topikot, és az is teljesen véletlen, hogy ennek a 2004. hozzászólásában megtaláltam a megoldást a fent említett problémára.

Azonnal alkalmaztam, és tényleg működik.

Hogy később se kelljen keresgetnem, megörökíteném én ide, hátha valakinek még rajtam kívül hasznára válik.

  • Válasszuk ki a Beállításokból a Haladó lehetőséget, azon belül pedig az Általános fület!
  • Kattintsunk a Beállításszerkesztő gombra!
  • Keressük meg a listában a mail.identity.default.reply_on_top változót!
  • Kattintsunk rá duplán, és értékét írjuk át 1-re!
Voilá! A kurzor válaszoláskor felül van, alatta kihagyva egy sor, ahogy kell!


Fasza. Én mondom.

2008. május 15., csütörtök

Délutáni szivattyú kutyával körítve

Legalább annyira elfáradtam, mintha huszonkétszer szaladtam volna fel a másodikra, vagy talán még annál is jobban, mint amikor az első bükki túra alkalmával fel kellett magunkat kényszeríteni a meredek hegyoldalon. Minden bajom van, szakad rólam a víz, pedig csak betettem kedvesem megmihálylott biciklijét közel húszéves, lépcsőshátú Toyotánk csomagtartójába, illetve bizonyos részei átnyúlnak a hátsó ülésre is. És teljesen kész vagyok. Szuszogok, mint a hasas patkány, mindenem csupa grafitos kenőzsír, blee. Puding vagyok, vaze.

Bicikli hátul

Meg is írtam a Drágámnak, gmail cseten:

SOHA
IDE
TÖBBET
A PORTÁRA
BICIKLIT
AUTÓVAL
NEM
HOZUNK.
Punktum.

Ilyen nagybetűkkel, így tagolva. Visszük a vesztőhelyre ezt a kerót is, jövő hónapban újat kap a rózsám.

Na, a lényeg, hogy elindultunk a szomszéd városba, mert kiskutya született. Ilyen jószágot még Te sem láttál: kis szikra semmi kutya, kábé akkora, mint két gyufásdoboz, idenézz:


Véreb... Vau!


Elölnézet


Kedvesem szeretgeti az állatot

Hát nem egy tündér? (Dehogynem.) És a kutya is nagyon aranyos.

Megmostam a kocsit is, így két óra elteltével már érzékelem, hogy teljességgel felesleges volt, mert jelen pillanatban, e sorok írása közben szakad az eső - szegény autó ma másodjára kap nagymosást, ettől viszont kétlem, hogy szép marad. Szegénykém a csillaggarázsban eléggé embertelen körülmények között pihen. (Igazán szép egyébként akkor lesz egy autó, ha ráesik a hó, majd az leolvad róla, és megszárad az egész. Úgy néz ki, mintha friss mosást kapott volna.)

Tulajdonképpen ennyi történt ma délután. Örülök, hogy mindezt megírhattam. Most válogatok a bátyámnak három-négy csöcsös nőcit a netről, mert holnap születésnapja lesz, és így kívánok tartalmas mms-ben neki sok boldogságot. Kalandra fel!

2008. május 14., szerda

Megint elírták


Miközben az itt fent látható uzsonnámat fogyasztottam el (mely egyébként kalóriabomba, de nagyon finom: eper tejben, vaníliafagyival), figyelmes lettem arra, hogy a Nestlénél megint nem sikerült helyesírási hibáktól mentes Cini Minis csomagolást gyártani. A Cini Minis messze a legfinomabb gabonapehely, de többnyelvű csomagolása néha vérlázító helyesírási hibákat tartalmaz. Most éppen Asterix és Obelix mozijához kapcsolódó pattogó korongokat helyeztek el benne, ennek használatára buzdítja a felirat a csöppeket:


Pattinsd magasabbra!
- aszongya. Pedighát ugye az ige, amiből származik, a pattint, így aztán a felszólító mód is így íródik helyesen: pattintsd! Én már csak azt nem tudom, hogy az írni nem tudó magyar fordítón kívül senki más nem ellenőrzi, hogy normális felirat kerüljön a termék csomagolására?

Bár azt hiszem, hogy a Yamada DVD-játékos, és a szikratávíró billentyűzet után már nem érhetnek bennünket meglepetések.

Gizel nénéd és a modernizáció

Na várjá, elmondom, mirű van szó. Ott kezdődött, hogy ahogy kitavaszodott oszt lehetett menni, feltúrták az uccát ezek a szemetek. Először mikor megláttam űköt aszittem megint képzelődök a két tableta Gektizáltú, fellöktem rögtön a kuslit, hogy kinézzek rendesen, micsinának a házam előtt a virágágyással. Oszt látom, hogy megy a petúniáknak a géppel. Na, nekem se kellett több, magamra húztam az othonkát, ártányfenyítő pácát vettem a kezembe, oszt ki is mentem rögtön, montam neki, úgy menny neki a petúniámnak, hogy a kezed eltöröm, suhanc! Oszt közbe csapkottam a gépjit. Tudod-e micsinátt? Szemembe röhögött, oszt úgy tolta neki a virágnak, kettőt-hármat tuttam csak megmenteni, de öten ráncigáttak el a gép elűl. Hát nehogy mán kitúrja, mikor kétszázé atták a piacon! Nincs nekem pézem újat venni, a ház elejbe meg nem rakhatok büdöskét!?

Kérdezem ott a napszemüvegesset, mer' mindég azok tunnak mindent ilyenkor, hogy micsinának? Aszongya, lerakják ide a csatornát. Kérdezem tülle, hogy ide elém, e? Hát minek nekem csatorna? Aszongya nézzek mán körű. Hát akkor látom csak, hogy az ucca merejű feldúrva, mindenhun ásnak. Úgy nézett ki az egész, mint a fenkípen, amit az uram kűdött a frontrú, ahogy rontanak rá az ellenre. Megyek át rögtön nagypofával a szomszéd Terkáho, de látom mán a kapuba az is ordít, mer' igen szép nősziromja van annak meg, oszt mán a felit kigyomlátták. Kérdem tűlle, neked minek csatorna, Teréz?! Aszongya nemúgyvan, mer' mindenkihe behozzák, hogy ha kűsűbb meggondojja magát, akkor csak rája kejjen kötnyi. Meghalok hónap, Teréz, mit gondolom én má meg magam? Oszt, mondomneki, fizetni nem kell tán érte? Akkorra mán oszt ott vót a rendtevő napszemüveges, oszt' aszongya ne aggóggyon öreganyám, egy fillérjibe se kerül. Na, ekkor igen bokánrúgtam, mer' engemet hetvennyóc óta senki nem szólított az öregannyának, az szentigaz.

Miközbe' ott fetreng hát gyönnek hozzá, hogy nagyobbat kell ásni, mer úllehet, hogy majd nem fér el a cső, így oszt' meg kell bontanyi a járdát. De mán akkor megy neki srévizavé a kapumnak a nagy gép. Na én akkor ordítva megyek visszafele, hogy azanyádszencségit, megájj, megmondlak anyádnak. (Mer ösmerem, a másik uccábú, a macskás Zelenákné onokája ez, az orrát verné össze a jegesesső pitymallatkor.) Hát mán mire odacsöszmögök mind a kispad feldúrva, a járda mint a fötret, úgy néz ki, össze-vissza borogatva a szüzmária is. Na, nekem se kellett több: bementem a komrába, elővettem az öregnek a puskáját, fel van akasztva a fűrészgépje felé. Keresztet vetettem, elmontam a miatyánkot, oszt' megindútam kifele. Eccerre csak ordítnak hogy feküggyé, gyön az öregasszony, lelű mindenkit. Na, lett is csend. Én oszt kimentem, majd' elrántott az a nagy szar, de fogtam. Azt mán nem tudom, hogy mit ordítoztam, csak arra emlékszek, hogy nekemugrott kettő, oszt' a fődre tepert, a plébánosná ébrettem fel másnap reggel. De két nap múva végeztek a soron, az szentigaz: vissza lett téve a járda, új padot csináttak ide nekem, e (a másik mán úgyis vetemedett meg pudvás vótt), meg vettek annyi petúniját, hogy nem győzöm locsolni, vagyonba lesz a vízdíjam. Azé' jót röhögök mindég, mer' a Terka az nem kapott nőszirmot, mer' drága, a petúniát meg óccsón meg tuggyák mán venni.

Úgyhogy, lelkem, nem vagyok én még annyira öreg, kiálok a jogaimé, monták a tévébe, hogy van nekem ollyan. Mostanába úgyis mindenki fegyverrel szaladgál. Na, most csak ennyit tuttam beszéni, mer' megint mennem kell a rendőrhö'; ezek naponta elmondassák velem, hogy meg vót-e tőtve, vagy hogy mié hadonásztam a puskával, nem kípesek megérteni, hogy én csak a petúniámat védtem, meg a járdát: hát azé söpröm fel minden nap, hogy összeborogassa? Na, Isten ággyon meg, lelkem. Nyáron tanákozunk, majd gyere dinnyét ennyi.

2008. május 13., kedd

Lépések

1. lépés a kánaán felé: nyomtattam egy órarendet, amin már nincsenek rajta azok az órák, amiket az elballagott és végzett diákoknak nem kell megtartani.

2. lépés a kánaán felé: heti 10 óra, sok szabadidő! :-)

Egy lépés visszafelé: alig kapok majd valami pénzt.

Még egy lépés visszafelé: helyettesíthetek állandóan, mint egy ökör.

Megvizsgálva a helyzetemet, tulajdonképpen ugyanott vagyok, ahol voltam.

2008. május 12., hétfő

Kirándulás Egerben - 2. nap

Ez a cikk egri osztálykirándulásunk 2. napjának leírását tartalmazza - az előzményeket itt találod.

Reggel, amikor csipás szememet kinyitottam, mert az ágyam az ablak és az attól fél méterre fölszerelt sötételő függöny közé esett, a Nap meg már a szemembe sütött, gyanús csend honolt mindenfelé. Kedvesem fedezte fel, hogy spórolhattunk volna a szállás költségein, hiszen pár ember kizáródott a közös alvásból.


Kitaszítva a vánkosra

Feri kollégám se volt sehol. Később a nap folyamán elárulta, hogy éjszaka minden szobába bekopogott a szinten, de mivel sehonnan se kapott bebocsátást, az első nyitott szoba szabad ágyára feküdt le - és tényleg, ott is találtunk rá reggel.

Kedvesem és én három erős sráccal felkerekedtünk, hogy reggelit vegyünk a közeli boltban. Azt kell mondjam, mindenki éhes volt, mert alig maradt valami a vásárolt reggeliből - ami megmaradt, azt a mi Közös Gohanunk cipelte egész nap. Köszönjük. :-) Reggeli után összekészültünk, visszaadtuk a szobakulcsokat, és elindultunk megint. Lábunkban éreztük az előző nap kilométereit, ennek ellenére hősiesen küzdöttünk meg utazótáskáink súlyával és a ránk váró kilométerekkel.

Vonulunk megint

A Dobó-térre mentünk, bevártuk a gumikerekű kisvasutat, és azzal utaztunk le a völgybe. Nem titkolt szándékunk volt némi bor vásárlása az otthon maradt rokonságnak.

Hamarosan indul a járat - mi már beszálltunk


Robogunk le a völgybe

A völgyben a borvásárláson túl elfoglaltuk magunkat. Ittunk egy cappuccino-t, és megnéztük a pincesort, sétáltunk a jó levegőn és a rendezett parkban múlattuk az időt, amíg a kisvasút újra meg nem érkezett. Két részletben utaztunk vissza, majd a visszautazás után gyros-t és üdítőt fogyasztottunk, ebéd gyanánt.

Cappuccino a Hársban -
isteni finom, ennek megfelelő árazással


Juhász pincészet borozója


Sorbanállás a gyrosért

A kaja után szintén a Dobó-téren vártuk be egymást. A csapat megcsodálta a lovasszobrok kidolgozottságának részletességét. A legenda szerint jobb lesz a tanulmányi eredménye annak, aki megfogja a míves szerszámot, erre azonban csak egy ember vállalkozott.

Szerszám a szobor elrejtett zugában


Ő pedig a tulajdonos

Ezt követően az idő szorított bennünket, kikeveredtünk a vasútállomásra, és elindultunk hazafelé. Kétszer szálltunk át, először Füzesabonyban vártunk 20 percet.

Roland megformázza


Várakozunk



A csapat egy részének bemutatása

Füzesabony és Kál-kápolna között kissé beszorultunk két kocsi közé, a folyosóra. A marhavagonhoz hasonló utazás kihozta belőlünk az állatot, jobbnál jobb poénok röpködtek a levegőben, és még dalra is fakadtunk.



Már minálunk, babám


Kál-Kápolnáról hazafelé a kispiroson már el-elhajlott egyik-másik ember. Magam is próbáltam szenderegni, de nem sikerült, helyette inkább kreatív, sportos énemmel és képzett énekeseket megszégyenítő bariton hangommal szórakoztattam az arra fogékony közönséget, Süveges kolléga kíséretével.

Banánhéj nélkül


Édes álmok


Pityu tükröződik


A kolléga hazaérkezett, búcsúzik

Majdnem hét óra volt, mire hazaértünk, persze innen sokaknak még újabb pár kilométer utazás következett. A búcsú az osztályhoz méltó volt, András így köszönt el:

Sziasztooook!

Kirándulásunk leírásának végén szeretnék köszönetet mondani Süveges Ferenc kollégának, amiért kiváló kalauzunk volt Egerben, és segítségével könnyedén sikerült eljutnunk a legjobb helyekre, valamint Varga Richárdnak (=Gohan), hogy egész évben szorgosan gyűjtötte az osztálypénzt. Örülök, hogy együtt voltunk, és hogy ott lehettem veletek, remélem, Ti is jól éreztétek magatokat. Jövőre újra megyünk valahova, majd megszavazzuk a helyszínt. :-)

2008. május 11., vasárnap

Kirándulás Egerben - 1. nap

2008. május 9-én indultunk első osztályommal első osztálykirándulásunkra. Tavaly több ok miatt elmaradt a kirándulás, de idén a két nap alatt igyekeztünk mindent bepótolni, amit kihagytunk. Azért, hogy jó sok időt tudjunk együtt tölteni, hajnalban gyűltünk össze a vasútállomáson, 6.34-kor indult menetrendszerű járatunk Kál-Kápolnára, majd onnan rövid várakozás után célállomásunkra, Egerbe.

Várakozunk az állomáson. A háttérben elhaladó
tehervonatot figyeljük, hátha azzal jönnek azok,
akik a korábbi járatról lemaradtak. ;-)


Az utazás Kál-Kápolnára igencsak eseménydús volt. Kísérőtanárunk, Süveges kolléga lejárt szavatosságú sajtos puffanccsal borzolta az idegeket, és mindenki kezdett felébredni, így jó volt a hangulat. A dohányos szakosztály a másodosztályú, nemdohányzó kocsi külső részén dohányzott, de szerencsére semmiféle retorziót nem alkalmaztak ellenünk.

Érkezés Kál-Kápolnára


A várakozás feszült percei

Egerbe érve kisebb csavargást követően megtaláltuk szállásunkat, a Botax Motelt, amit többen rögvest Detox Hotel-nek kereszteltek át, előrevetítve egy eseménydús éjszaka képét. Bejelentkezés után lepakoltuk a csomagjainkat, elfogyasztottuk a maradék kajánkat, és elindultunk az aznapi kalandtúra első állomásaként a Dobó-térre.

Motel Botax

Útközben érintettünk egy gyönyörű parkot, közepén egy szökőkúttal. Itt a kitűnő háttér inspirálására készítettünk egy csomó fényképet, ezekből mazsoláznék.

Csoportkép - ennyien kirándultunk,
plusz Feri kolléga, aki fényképezett
(kattintásra a kép megnő)


Elszabadultak az indulatok :-)
(ez is növekszik)


Tomika pehelysúlyban indul

Ezt követően begyűltünk a Dobó-térre, hogy városnézést imitáljunk. Szét is széledt a csapat, mi is a saját utunkat kezdtük el járni. Beváltottam az első Google-csekkemet, amit nektek köszönhetek: annyian kattintottatok reklámra ezen az oldalon, hogy megszületett az első 100 dollárom. Minden különösebb hercehurca nélkül, 10 perc után jutottam a pénzemhez, forintban. Ezt követően ettünk nagyonfinomfagyit, majd mivel picit eleredt az eső, megrekedtünk kedvesemmel egy kapubejáróban.

Később, az eső csendesedését követően visszamentünk a Dobó-térre, ahol a csapat egy része azzal volt elfoglalva, hogy a tér galambjait űzte. Etetésnek indult, később azonban már egyfajta harcként fogták fel a srácok a dolgot, próbálták megfogni a galambokat. Volt aki attól félt, hogy a jószág megharapja, ezért inkább elállt a vadászattól.

Sanyi megfogott egyet


Józsi rárohan, de a galamb ügyesebb. :-)


Dani etetős taktikával próbálkozik

A szálláson még nem sikerült minden szobát lefoglalni, ezért hamarosan elindultunk az Eger-patak mentén, vissza a Detoxba Botaxba. Ahhoz képest, hogy délre ígérték, fél háromkor még nem volt átvehető a szoba. Fel volt mosva és állt a víz, ez azonban minket nem korlátozott abban, hogy elfoglaljuk azt. Kicsit rápihentünk a nap hátralévő részére, heverésztünk, Süvi kolléga elfogyasztotta a maradék lejárt sajtos puffancsot, majd fél négy felé elindultunk a Szépasszony völgyében található Hárs kisvendéglőbe egy vacsira. Útközben kollégám a Csalogány kisvendéglő és játéktermet javasolta pihenőhelyül, ahová 10 ember se nagyon fért be, mi azért odamentünk harminchatan. :-) Csúcsforgalom volt.

Alkoholisták várnak a sorukra :-)


A játékgépe dobtunk százat, nyertünk hatszázat.
Így jó játszani.

Utunkat folytatva hamarosan megérkeztünk a völgybe. Ott már annyira izgatott volt a csapat a pincés Valikáról hallott sztorik hatására, hogy úgy mentek lefelé, mint amire annak idején megboldogult takarítónőnk üvöltötte utánunk általános iskolában, hogy csürhe banda! A völgyben kezdésképpen a Hársban elfogyasztottuk megérdemelt vacsoránkat. (Ezúton is szeretném megköszönni vendéglátóinknak a finom vacsorát.)

Lefelé a völgybe


Vegyes tál-vacsora

Miután mindenki befejezte a kaját, és a kiéhezett felnőtt-felügyelő csapat elfogyasztotta a diákok által meghagyott rántott szeleteket és cigánypecsekényet, átmentünk a majdhogynem szemben lévő pincébe, Valikához, hogy négyfajta bort kóstoljunk meg.

Csak ennyit kapunk?!


Tölti a kolléga


Én is tőütöm


Jó a hangulat

Az esti csavargás előtt a Bazilika lépcsőjén szóródtunk szét.

Az oszlopok nagyok (középen én)


Gohan keres valamit
(nem találta meg, mert nem vett elő semmit)


Szétszóródva (majdnem középen kedvesem)


Trió
(szomorú Gohansrác és vigasztalói)


Fel a lépcsőn

Ezt követően még kóboroltunk az éjszakában, kicsit két részre is szakadtunk (bulizós és megnyugvós szakosztály), de éjfélre már egy helyen voltunk. Sokaknak rövid volt az éjszaka, sokaknak pedig hosszú: páran harcoltak a bokorral, és volt, aki hipertérugrást követően került egy négysávos út külső sávjába. Rendbontás nem történt, jelentem. Én egy órakor már aludtam, nem is keltem fel másnap reggel fél hétig.

Vonulás az éjszakában
(Bíró Zsolt fotója)


Holnap elárulom, mi volt a kirándulás második napján.