Ma reggel is töltött csokiért zokogtam, amikor felébresztett kedvesem, cirógatva. Persze ő ezt nem hallotta, mert az egész csak képzeletemben játszódott le, ugyanis az álmom valahogy annyira eme édesség körül forgott, hogy sértésnek éreztem, amikor reggel csak a friss levegő áradt be az ablakon, és nem a jól megérdemelt édesség. Mondjuk, tonnaszám. Végül aztán a napom kárpótolt mindenért: egész elviselhető volt, csoki nélkül is ki lehetett bírni. Azt viszont érzem, hogy a holnaputáni naphoz rengeteg-rengeteg csokira lesz szükségem, így lehet, hogy holnap bebűnözök, és véletlenül, amikor nem arra nézek, a bevásárlókocsiba ejtek egy jókora tábla ananászosat, hátha úgy kibírom az Országos Kompetenciamérés Gyerekazonosítása és Felmatricázása által okozott stresszt és agyérgörcsöt.
4 megjegyzés:
Szegény Cirmosom! Mindenképpen vegyél magadnak csokit, mert nem szeretem, amikor vágyakozol valami után, aztán meg nem kaphatod meg. Most azonmód vennék neked, ha lenne nálam valami pénz, meg ha nem éppen a munkahelyen tölteném a drága időmet. Munka után meg jössz értem és itt fogsz várni, akkor meg már azért nem tudlak meglepni egy tábla csokival! :( Szóval mindenképpen vegyél magadnak csokit!!!!! :-)
Venni fogok csokit, valószínűleg holnap. Aranyos vagy, hogy vennél nekem, de én meg aljasul beelőzlek, és nem lesz lehetőséged rá. :) Így aztán nem szaporodnak rajtam a kilók. Majd csak holnap. :-) Egyben betömöm.
Nem is vettél csokit magadnak. Pedig beígértem neked, hogy vegyél magadnak csokit. :) Na ezt jól leírtam, de biztos érted, hogy mit akarnék mondani. :) Szóval ha nem vezsel magadnak csokit, akkor biza meg kell, hogy lepjelek egyszer egy nagy tábla csokival, aminek nem tudsz majd ellenállni és akkor mégjobban szaporodnak majd rajtad a kis aranyos kilók! :p
A kilóim nem aranyosak. De a meglepetés-csokit bármikor elfogadom. A tiéd már itt vár a hűtőben. :)
Megjegyzés küldése