Kirándulás Egerben - 2. nap

Ez a cikk egri osztálykirándulásunk 2. napjának leírását tartalmazza - az előzményeket itt találod.

Reggel, amikor csipás szememet kinyitottam, mert az ágyam az ablak és az attól fél méterre fölszerelt sötételő függöny közé esett, a Nap meg már a szemembe sütött, gyanús csend honolt mindenfelé. Kedvesem fedezte fel, hogy spórolhattunk volna a szállás költségein, hiszen pár ember kizáródott a közös alvásból.

Kitaszítva a vánkosra

Feri kollégám se volt sehol. Később a nap folyamán elárulta, hogy éjszaka minden szobába bekopogott a szinten, de mivel sehonnan se kapott bebocsátást, az első nyitott szoba szabad ágyára feküdt le - és tényleg, ott is találtunk rá reggel.

Kedvesem és én három erős sráccal felkerekedtünk, hogy reggelit vegyünk a közeli boltban. Azt kell mondjam, mindenki éhes volt, mert alig maradt valami a vásárolt reggeliből - ami megmaradt, azt a mi Közös Gohanunk cipelte egész nap. Köszönjük. :-) Reggeli után összekészültünk, visszaadtuk a szobakulcsokat, és elindultunk megint. Lábunkban éreztük az előző nap kilométereit, ennek ellenére hősiesen küzdöttünk meg utazótáskáink súlyával és a ránk váró kilométerekkel.

Vonulunk megint

A Dobó-térre mentünk, bevártuk a gumikerekű kisvasutat, és azzal utaztunk le a völgybe. Nem titkolt szándékunk volt némi bor vásárlása az otthon maradt rokonságnak.

Hamarosan indul a járat - mi már beszálltunk


Robogunk le a völgybe

A völgyben a borvásárláson túl elfoglaltuk magunkat. Ittunk egy cappuccino-t, és megnéztük a pincesort, sétáltunk a jó levegőn és a rendezett parkban múlattuk az időt, amíg a kisvasút újra meg nem érkezett. Két részletben utaztunk vissza, majd a visszautazás után gyros-t és üdítőt fogyasztottunk, ebéd gyanánt.

Cappuccino a Hársban -
isteni finom, ennek megfelelő árazással


Juhász pincészet borozója


Sorbanállás a gyrosért

A kaja után szintén a Dobó-téren vártuk be egymást. A csapat megcsodálta a lovasszobrok kidolgozottságának részletességét. A legenda szerint jobb lesz a tanulmányi eredménye annak, aki megfogja a míves szerszámot, erre azonban csak egy ember vállalkozott.

Szerszám a szobor elrejtett zugában


Ő pedig a tulajdonos

Ezt követően az idő szorított bennünket, kikeveredtünk a vasútállomásra, és elindultunk hazafelé. Kétszer szálltunk át, először Füzesabonyban vártunk 20 percet.

Roland megformázza


Várakozunk

A csapat egy részének bemutatása

Füzesabony és Kál-kápolna között kissé beszorultunk két kocsi közé, a folyosóra. A marhavagonhoz hasonló utazás kihozta belőlünk az állatot, jobbnál jobb poénok röpködtek a levegőben, és még dalra is fakadtunk.

Már minálunk, babám

Kál-Kápolnáról hazafelé a kispiroson már el-elhajlott egyik-másik ember. Magam is próbáltam szenderegni, de nem sikerült, helyette inkább kreatív, sportos énemmel és képzett énekeseket megszégyenítő bariton hangommal szórakoztattam az arra fogékony közönséget, Süveges kolléga kíséretével.

Banánhéj nélkül


Édes álmok


Pityu tükröződik


A kolléga hazaérkezett, búcsúzik

Majdnem hét óra volt, mire hazaértünk, persze innen sokaknak még újabb pár kilométer utazás következett. A búcsú az osztályhoz méltó volt, András így köszönt el:

Sziasztooook!

Kirándulásunk leírásának végén szeretnék köszönetet mondani Süveges Ferenc kollégának, amiért kiváló kalauzunk volt Egerben, és segítségével könnyedén sikerült eljutnunk a legjobb helyekre, valamint Varga Richárdnak (=Gohan), hogy egész évben szorgosan gyűjtötte az osztálypénzt. Örülök, hogy együtt voltunk, és hogy ott lehettem veletek, remélem, Ti is jól éreztétek magatokat. Jövőre újra megyünk valahova, majd megszavazzuk a helyszínt. :-)