Gizel nénéd dinnyéje

Lesëm a tévét valamék nap, hát uramfija, mutassa hogy borogassák a parkollóba tonnaszám Pesten a gyinnyét. Menten elríttam magamat, drágájim, mer' a jó görgöt bizony én is szeretem. Na, nem is kellett több, neféjj, szombaton mán korarëggel a pijacon vótam, hogy mégiscsak vennék magamnak. Kimenek a placcra, hát uramfija, ameddig ellátol merejű a gyinnye. Odamenek egy ilyen szemrevaló, fijatal bajuszos árusho', mondom neki hogyé a gyinnye, fijatalember? Rámníz, aszongya magának mama, hetvenkilenc kiloja. Ej a rusnya pofádat, mondom néki, hát másnak mennyijé adod? De mán akkor indúlatba gyött, vigyorgott a bajusza alatt, oszt' aszongya másnak ötvenkilencé. Na, mondom neki, akkor bizony hagy kapok fel párat, oszt' paskolnám, hogy kong. Mongya nekem, hogy tessék, oszt' aggya ide a gyinnyéket sorba. Mondom néki, kisfijam, hát megengednéd-e, hogy én magam választanék belüle? Aszongya győjjön mama, megbírja-e emelni? Mer' igencsak nagy gyinnyék vótak, tíz kilo felett vót tán mind. Megbírom én, mondom neki. Azelőtt vettem be a Gektizált, oszt olyankor mindég jobban vagyok. Na, a másodikná úgy becsikkant a dërëkam, hogy menten kétrét vótam, mint a rongy a madzagon, de oszt' nem mondtam neki, hanem mikor nem figyelt egy cseppet, otthagytam oszt' arrább buddogtam.

Átmentem egy másikho', mer az rendesebbnek láccott, meg ösmerem még annak idejibű, amikor az uram élt, hogy sokat fűríszelt neki. Aggyoniste, aszongya, csak nem gyinnyét venne, Gizel? Mer' rögvest megismert, a fene a vén kujonját, úgy tud az nízni, hogy szikrát hány a szeme. Mondom néki, mit vennék, mikor mást se árúl, aggyon nekëm valami jóféle görgöt, sárgát ne, mer' azt nem kévánom mostanába. Mutat maga megé a ládába, oszt' rögvest rakta ott nekem, hogy milyen gyinnye, hogy mint a méz ollyan, jobb, mint a hevesi, aszongya. Na, mondom neki, lékejjen mán belüle, kiderűl az igasság. Aszongya, nem lékel, mer nem lehet az euba. Mondom, hogyhogy nem lehet lékelni? Legutóbb míg lékelt nekem, most mán nem? Aszongya, nemlehet, mer' két éve úgy megbüntették, hogy majnem fődönfutó lett a büntetístű. Na, elhittem neki, mondom, akkor valami nagyobbat aggyon. Aszongya ehun van egy e, jó nagy, nyóckilos. Ütögetem, tapogatom, jó a kongássa, de enné többet nem értek hozzá, nehogyaszidd. Mondom, akkor eztet számolhassa. Na, menten agylobot kapok mikor aszongya nyóc kilo, nyóccáz forint. Aszittem megint eldugútt a fülem, mondomneki: hogymongya? Aszongya nyóccáz, de magának odaadom hétötvené. Azannya piszkos szencségit, hát nem százé adta kiloját? De mán akkor oszt' sokan vótak, oszt' nem átam le vele vitatkozni, de ki tudtam vóna kaparni a szemit a kapitalistájának.

Na, hazacűgöllöm a gyinnyét a cekkerbe, oszt' ibben vót annyi hely a hűtőmbe, hogy egybe beraktam, egye el a zíz, máskor mindég szétvágom. Mondom majd jó meghűlik, oszt' este a fókusz közbe eszek belüle. Készűtem is egész nap, nem ettem ollyanokat, nehogy meghajcson. Gyött is a hiradó, oszt' reklám alatt gyövök ki a hűtőhö, szedem ki a gyinnyét. Eléveszem a gyinnyeölő késemet, oszt' belehasajtok, hát nem reped az egy szemet se. Ej, emmán nem lesz jó eresztís, Gizel, mëllátod. Széjjelvágom, hát Krisztus a keresztfán, ollyan tök vót az, mint hatvankettőbe, mikor idejekorán mentünk a fődre lopni belüle. Hát drága péz vót, mondom, ki csak nem dobom az apróléknak, hasajtottam hát egy darabot magamnak, szeltem egy szelet kenyeret hozzája, oszt' beültem a tévé elé. Eszem ott magamba, nyámmogok kelletlenű, hát csak baszos ez, akárhogy nézem, a kenyér jobban ment, mint a gyinnye. Mán a tévére se tuttam figyelni, olyannyira bántott, hogy tök lett ez, meg hogy illyet sikerűtt abbú a ménkű sok gyinnyébű választani.

Na, az lett oszt a vége, hogy ki kellett hajítani az egészet a pëco mellé, a csirkék oszt' fél óra alatt széjjelkapkották hajáig a nyóccáz forintos gyinnyémet. Merríkatott, az annya szencségit, meffogattam, hogy többet nem veszek ezen a nyáron, kerűjjön akármennyibe. Majd a fijam hoz nekem, mer' tuggya, hogy szeretëm. Hacsak a kákabélű mënyem meg nem eszi elülem, mer' ami a fogáho' való, azt leereszgetyi ű is a begyibe. Na, letközelebb ha gyössz majd mesélek megint. Mos' megyek át Terkáho', mer rígen vótam. Dícsírtessík, gyerëkeim.