CukiA Cuki nevű kiskutya bármit megtett annak érdekében, hogy szívünkbe fogadjuk, majd ennek eredményeképpen órákon keresztül cirógassuk az okos kis fejét, a nagy, gömbölyű hasát (melyről úgy tűnt, egy labdát is megevett a délután során az eb) és simogatásunkkal egyre fényezzük fekete szőrét, mely a lábainál fehér zoknikban végződött. Nem riadt vissza még az olyan hatásvadász megoldásoktól sem, mint a lábujjak harapdálása alattomosan a székek alatt, vagy a jól bevált dörgölőzés. A figyelem róla való elterelődése esetén halk nyüsszentésekkel jelezte hollétét, és csak kevés időre távolodott el az asztaltársaságtól. Amikor pedig mindezen magvas teendőiben elfáradt, képes volt bármilyen helyen hosszú-hosszú percekre mély álomba merülni; olyan mély álomba, melyből alig lehetett felrázni.
Tulajdonképpen elérte, amit akart.
A meghatározhatatlan típusú eb egész este ünnepelt sztárként volt nyilvántartva, mindenki dicsérte, és még azért se lett túlságosan leszidva, hogy a gazdasszony papucsára a lyukkártyához hasonlatos mintázatot hegesztett tűéles, apró fogacskáival. Helyette csak simogatást kapott, szeretetet és sok-sok figyelmet.
A kedvesem és CukiMi mást kívánhat magának egy nyolchetes kutyakölyök?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése