Hogyan készült a bakelit?

Meghallgatom a kedvenc számomat! - hangzik el nap mint nap fiatalok és idősebbek szájából, és már kapcsolják is be a CD-, vagy mp3-lejátszójukat. Talán bele sem gondolnak, hogy a hang rögzítése manapság (a rögzítési folyamat összetettsége és bonyolultsága ellenére) milyen egyszerű és kézenfekvő, mondhatni: természetes velejárója a mindennapoknak. Hangot rögzítünk és játszunk vissza a mobilunkkal, apró, tenyérben többször is elférő készülékekkel.

Nem volt ez mindig így.

A nyolcvanas években a hanglemezgyártás igen bonyolult eljárási módot követett. Ebben az időben a felvételek először magnószalagra kerültek. Ennek az volt az előnye, hogy (az akkori technikának megfelelő szemlélettel tekintve) igen könnyen lehetett vágni, és játszani a hanggal. (Erről már írtam a Szalagos magnók című cikkem végén.) Ha a felvétel kész, a végleges anyagot tartalmazó szalagról egy tükörsima lakkréteget tartalmazó lemezbe vágták bele a felvételt. A lakklemez teljesen úgy nézett ki, mint azok a lemezek, amelyeket a boltokban lehetett kapni, de lágy anyaga miatt csak alig párszor volt lejátszható. A lakklemezt leheletvékony ezüstréteggel vonták be, majd nikkelréteggel fél milliméter vastagságúra növelték. Az így kapott, fémből készült lemez az ún. apamatrica, ami tulajdonképpen a lakklemez tükörképi másolata. Ami a lakklemezen bemélyedés, az a matricán kiemelkedés, tehát a lemez negatívjaként szolgál, így tökéletesen alkalmazható arra, hogy préseléses eljárással legyártsák belőle a hanglemezt.

Kész lemez lejátszás alatt

Az apamatricáról galvanikus úton egy újabb másolat készül, amit - talán nem meglepő módon - anyamatricának neveznek. Ez a lakklemezzel (a lemez eredetijével) azonos formájú, és le is játszható. Erről pedig egy újabb másolatot készítenek, ami a fiú-, vagy présmatrica. Ez került a présgépbe, amely az előmelegített műanyagpogácsákból kb. 100 tonna nyomással kisajtolta azt a lemezt, ami a boltok polcaira került. Egyidejűleg préselték vele együtt a lemezcímkét is a lemezre. A présből kikerülő lemezt egy külön erre a célra alkalmas vágógép körbevágta, eltávolítván a szélén kinyomódott, felesleges anyagot. Az így elkészült lemezt ellenőrizték, csomagolták, mindezt egy kínos tisztaságú üzemben.

A Hogyan készült egy idevágó epizódjában (angolul) mindezt meg is csodálhatjuk: