Kedves nejem kabátzsebe
Kiszakadt, kiszakadt.
Bosszankodott ő miatta
Jó sokat.
Mindig mondta: mondjad, uram,
Mi legyen? Mi legyen?
Varrógépem, mondjad, miért
Nincs nekem?
Lesz majd neked varrógéped,
Anyukám, anyukám.
Addig fűzzed át cérnád
A tű fokán!
Kézzel bizony megvarrni én
Nem tudom, nem tudom.
Édesanyám segít nekem –
Gondolom.
Két asszony a varrógépnél
Mit fecseg? Mit fecseg?
Nem tudod meg, kedves komám,
Úgy lehet.
Megy a cérna, megy a beszéd
Rettenet, rettenet!
Zsebben, hogyha volt valami,
Bent reked.
Sötétedik, jön az este,
Anyukám, anyukám.
Illő volna indulni már,
Úgy biz' ám.
De a gyerek kis kesztyűje
Hol lehet? Hol lehet?
Hogy lehet, hogy a kis kesztyűt
Nem leled?
Tűvé tettem már a lakást
Anyukám, anyukám.
Elhagyhattam azt valahol,
Úgy biz' ám.
Hová tetted te a kesztyűt,
Életem, életem?
Zsebbe tettem, el ne vesszen
Énnekem.
Atyavilág, mit csináltunk
Anyukám, anyukám!
Zsebbe varrtuk be a kesztyűt,
Úgy biz' ám.
Addig varrtak-beszéltek az
Asszonyok, asszonyok,
Bevarrták a kesztyűt oda,
Meghalok.
Írom én e történetet
Röhögve, röhögve.
Versbe öltöm, maradjon meg
Örökre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése