Ekkor jött az ötlet: osszuk meg egymással, kérdésenként, hogy kire mit írtak a többiek. A tréner újra felolvasta a kérdést, majd sorban végigolvasta mindenki, mit kapott. Hatalmas röhögések voltak, én néha már ríttam ennyi hülyeség hallatán. Majd jött az utolsó kérdés: milyen filmhős lenne az, akinek a neve a papíron van? Gladiátor, tündér, őrmester – hangzottak el egymás után a jelzők. Ekkor érkeztünk el hozzám. Én már egy ideje forgattam a papírt ide-oda, mert nem igazán akartam megérteni, vagy inkább elhinni, hogy mit is látok a papiroson. De aztán csak rám került a sor.
– Jelezni kívánom, hogy én ezt a filmet nem láttam – mondtam lányos zavaromban, majd felolvastam, ami a papíron állt:
Segtő |
Így van. Pontosan ezt olvastam én is: segtő. Hadd ne mondjam, hogy amikor ez a szó elhangzott, mindenki borult, ríva nevettek a pajtások. Még a falikárpit is röhögött. A tréner a mappájával legyezte magát, mert csak nem akar levegőhöz jutni. Na, eltelt egy pár perc, mire szóhoz jutott mindenki, ekkor persze azt próbálgatták kitalálni, milyen jellegű filmben látni seggtövet. Ez újabb röhögésbe torkollott. Később, amikor már beszélni is tudtunk, az is kiderült, hogy a szó igazából segítő akart lenni, csak mivel lejárt az idő és sietni kellett, az í betű valahogyan kimaradt a sorból.
Jegyezzük meg: a csapatépítő tréning az őszinteségről szól. :) A kiengesztelésül kapott Pocket Coffee csokiért pedig már megérte. ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése