Az új év első hétfője

A január kritikus időszak. A hétfő is. Onnan kezdődik az egész kritikussága, amikor ki kell mászni a jó meleg ágyból az első munkanapon. Odakint még sötétség honol, alszanak még a baglyok is, én meg már serénykedek a konyhában, rettenthetetlenül kenem az Abonettre a kalóriaszegényt, hogy egyek is, meg ne is. Aztán a reggeli első kávé közben az agyamba tolul, mennyi mindent is kellene megcsinálni, amit egyébként a téli szünetre terveztem, de érthető okokból nem csináltam meg.

Óvatosan osontam be a tanintézménybe. Ne is lássák, hogy itt vagyok. Laposkúszás a folyosón. Néztem jobbra, néztem balra, aztán eltelt a délelőtt. A tanulóifjúság legalább akkora hévvel vetette bele magát a tanulásba, mint én az okításba. Ez egyébként nem baj, így legalább egyikünk sincs túlpörögve. Jöttem-mentem egész nap, a csípős hideg le akarta tépni a fülemet, de nem engedtem neki, kapucnival védekeztem. Két óra tájban kenyeret vettem. Nem volt egy darab sem, de azért kaptam fél kilót. Imádom ezt az üzletet. :) Úgy megy itt minden, mint az öregasszonyoknál: "Nincsen nekem pézem, kisonokám, egy forint se. De itten van kétezer, csak aztán nehogy italra kőccsed!" Két darab kétszázassal fizettem a kenyérért. Az egyik kétszázas még teljesen új, fénylik. De kár, hogy oda kell adni! Aztán, mire ezt kigondoltam, hirtelen vissza is kaptam. "Az egyik visszajár." Igen? Miért? "Mert 130 Ft a kenyér." Na, ennyire voltam kész a délelőtt végére. Megint hülyének nézettem magam.

Aztán itt volt a délután, amikor is dolgozatot írattam. Egy ember természetesen hiányzott, majd bepótolja valamikor. Pluszmunka, plusz adminisztráció, plusz észbentartás, na de ez a dolgom. Én mondom, áldom a percet, amikor megvásároltam a jóminőségű Tasks alkalmazást a Play áruházban; ez volt a második Androidos szoftver, amiért pénzt adtam, de ez nagyon megérte mind a 243 csengő forintot, amit beleöltem. :) Ő tart mindent észben helyettem és emlékeztet, amikor eljő az idő. Enélkül, mondhatom, elvesznék a mindennapokban.

Aztán kifújtam magam. Eljött az este is. Alig ettem valamit egész nap, aztán persze mégis túlléptem a kalória-keretemet. Tönkretesz ez a számolgatás, de azért háromnegyed órát lehúztam a szobakerékpáron és kegyetlenül lefáradtam, mint a vízhordó, ki két korsóval járt a kútra egész nap. Ezért tudok ilyen csuda hasonlatokat írni itt a nap végén. :) Végtére is jól eső érzés lesz fejjel előre beborulni az ágyba, aztán fel se ébredni, egészen másnap reggel fél hétig.

Holnap már kedd. Juhé.