Csapatépítés testrészekkel

A hétvégén újabb remek csapatépítő tréningen vehettem részt. Már éppen az utolsó feladatnál tartottunk. Egy nagy körben ültünk és a feladat az volt, hogy a kapott A4-es papír tetejére írjuk fel a nevünket. Ez ugye alapvetően még nem egy bonyolult feladat. Ezt követően a papírt a szomszédunknak adtuk, majd a hozzánk érkező papírra fel kellett írni, hogy a lapon szereplő embert milyen bútornak tudnánk elképzelni. Ez már alapjában nem olyan könnyű dolog, de sebaj, felírtam. A papír alját behajtottuk, hogy ne látsszon, mit írtunk oda, és adtuk tovább. A következő kérdés: milyen növény lenne az, akinek a neve a lap tetején látszik. Ráírtuk. Adtuk tovább. Így ment ez végig: milyen szerszám, milyen természeti jelenség, milyen szín, milyen állat, milyen ruhadarab stb. lenne az illető, akinek a neve a papiros tetején van. A legutolsó kérdés az volt, hogy milyen filmbeli szereplőnek tudnád elképzelni azt, akinek a nevét a papíron látod. Ezt is gyorsan lefirkantotta mindenki, majd a gyakorlat végén mindenkihez visszakerült a saját lapja és mint a gyerekek karácsonykor, mindenki izgatottan kezdte bontogatni azt. Mindenkit az érdekelt, hogy vajon a kollégák hogyan vélekednek róla. Mindenki a másikat kérdezgette: és te milyen szín vagy? És milyen bútor?

Ekkor jött az ötlet: osszuk meg egymással, kérdésenként, hogy kire mit írtak a többiek. A tréner újra felolvasta a kérdést, majd sorban végigolvasta mindenki, mit kapott. Hatalmas röhögések voltak, én néha már ríttam ennyi hülyeség hallatán. Majd jött az utolsó kérdés: milyen filmhős lenne az, akinek a neve a papíron van? Gladiátor, tündér, őrmester – hangzottak el egymás után a jelzők. Ekkor érkeztünk el hozzám. Én már egy ideje forgattam a papírt ide-oda, mert nem igazán akartam megérteni, vagy inkább elhinni, hogy mit is látok a papiroson. De aztán csak rám került a sor.

– Jelezni kívánom, hogy én ezt a filmet nem láttam – mondtam lányos zavaromban, majd felolvastam, ami a papíron állt:

Segtő

Így van. Pontosan ezt olvastam én is: segtő. Hadd ne mondjam, hogy amikor ez a szó elhangzott, mindenki borult, ríva nevettek a pajtások. Még a falikárpit is röhögött. A tréner a mappájával legyezte magát, mert csak nem akar levegőhöz jutni. Na, eltelt egy pár perc, mire szóhoz jutott mindenki, ekkor persze azt próbálgatták kitalálni, milyen jellegű filmben látni seggtövet. Ez újabb röhögésbe torkollott. Később, amikor már beszélni is tudtunk, az is kiderült, hogy a szó igazából segítő akart lenni, csak mivel lejárt az idő és sietni kellett, az í betű valahogyan kimaradt a sorból.

Jegyezzük meg: a csapatépítő tréning az őszinteségről szól. :) A kiengesztelésül kapott Pocket Coffee csokiért pedig már megérte. ;)