Az autóm eleje felől érkező hangos racsnizás a tudtomra adta, hogy az alkatrészek kopása elérte azt a szintet, amin túlmenően már könnyen előfordulhat, hogy menet közben beelőz a bal első kerék. Ismert problémával álltam szemben: külső féltengelycsukló-szettet kell vásárolnom, amivel helyettesíthető a tönkrement alkatrész. Legalább annyira jól detektálom már ezt a problémát, mint megboldogult ifjúkoromban a Moszkvics Aleko személygépkocsi megszakító-problémáit. Az alkatrész tehát nem probléma, mobil a jobb kézben és már tárcsázom is az autósbolt számát. Helló, aszongya, mondom helló, féltengelycsukló-szett kéne a Carinára. Nem probléma, dörmögi, van 12, 13 meg 15 ezres. Jóvan, barátom, különbség? Csak a gyártó, mondja szemérmetlenül. Értem a kujonságot, de az olcsó mellett döntök, mert árérzékeny vagyok.
Másnap felocsúdok, készpénzt kellene magamhoz venni, hogy ki tudjam fizetni ezt a darab vasat, meg a hozzá tartozó vonósnégyest (zsír, bilincs, gumiharang, zégergyűrű). A bankautomata megtagadja ezt, 2010-re jellemző hibaüzenet a képernyőn, A4-es papír formájában odaragasztva: a műszer ma nem működik, de talán holnap fog adni pénzt. Köszönömszépen. Nyilván fizetésnapon ne működjél. Mobil a jobb kézben, és már tárcsázom is az autósbolt számát. Helló, aszongya, mondom helló, rendeltem féltengelycsukló-szettet a Carinára, meg-e jött, illetve hát kártyával fizethetnék-e, én? A válaszok rendre: igen, nem. Hát, akkor mégiscsak holnap megyek.
Másnap kis időm van, kiszaladok az automatához. Üzemszerű működést tapasztalok, mert adja a lóvét dögivel. Átkocsikázom recsegő balelsővel az autósbolthoz, így hallatszik, hogy ennek a járműnek aztán tényleg csőstül összejött. Pechemre az autósbolt zárva van, kettőkor nyit. Ebben a városban a legtöbb bolt, ami nincs annyira szem előtt, bezár délben és csak kettőkor nyit, francseérti. Hazamegyek, teszek-veszek, rakosgatok, kettő óra, irány újra az autósbolt. Recseg a bal eleje, olyan igazi balkán-hangot ad ki magából, ami legalább annyira jellegzetes, mint a csúszó ékszíj okozta visítás a bordó Opelekben. A bolt nincs nyitva. Várunk. Negyed három, még mindig semmi. Odajön hozzám egy Ferinek kinéző melós, E, nincs még Balázs? – kérdezi tőlem, közben picit pattog. Ezzel mintegy éreztetni kívánja, hogy ő és Balázs amolyan mindennapi ismeretségben állnak egymással. Ebből nekem már tudnom kell, hogy ő nem csak úgy idejött, hanem gyakorlatilag ismeri a járást. Nem olyan sutyerák, mint én, aki két évben csak egyszer jön, akkor is csak rongyos tizenkétezret akar itt hagyni.
Közben megérkezik Balázs, aki hoz kutyakaja-konzervet, feltételezhetően az eddig az udvart őrző, tehén méretű harci kutyák fogják ezt anyagcsere útján újra a természetnek adni. Balázs hanyagul tolja félre a kaput, kinyitja az ajtót, mire én meg Feri be is megyünk. Feri toporog a hátam mögött, látszólag frusztrálja, hogy Balázs nem rögtön vele kezd. Balázs bemegy hátra, leveszi a kabátját, sapkáját is akkurátusan elhelyezi az arra rendszeresített polcon, majd beáll a pult mögé, velem szemben, és mintegy varázsütésre, elkezd eladni. Rólam rögtön tudja, hogy a Carina-alkatrészért jöttem. Feri már szinte hőzöng, hiszen erre a fordulatra azért nem számított, hogy közöttem meg Balázs között ily spirituális a kapcsolat, hogy szavak nélkül értjük meg egymást.
– Tizenkétezer – közli Balázs hűvös nyugalommal, miközben óvatosan helyezi el az alkatrészt tartalmazó dobozt a pulton. Én szemrebbenés nélkül nyújtom át a két tízezres bankjegyet. Kicsit nehéz ugyan kiszedni a kezemből, de az évek során Balázs megtanult úgy papírpénzt rántani, hogy az ne szakadjon el.
– S tizzenhárrom, tizzen-ött, és hussz! – kapom meg a visszajárót, melyet elcsomagolok és máris távozom az üzletből. Kifelé menet még hallom, ahogy Feri némileg elhomályosult tekintélyét próbálja visszaépíteni: Balázskám, adjál nekem olyan gyűrűt, tudod, mint a múltkor. – Milyet adtam én Önnek a múltkor?
Az alkatrész beépítési folyamatát most nem sorolom el, hiszen az pont olyan volt, mint a múlt alkalommal, amikor a jobb oldalt műtöttük. Egyetlen különbség talán, hogy fájó derékkal nem voltam olyan hatékony segítség, hiszen kúszva hoztam eszközöket az ügymenet gyorsítása érdekében, de ezáltal csak lassítottam azt. Lényeg, hogy összejött, és immáron oly csendben hussanok gépkocsival is városunk utcáin, mint az árnyék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése