Motivációs beszélgetés

Esőáztatta utakat hagytunk magunk mögött, ahogy a vonat mohón robogott előre az először csak szemerkélő, majd később egyre intenzívebben hulló esőcseppek között. Sártól ragadó utcákat, elázott hajú embereket láttunk az ablakból, és ezek egyáltalán nem erősítettek meg engem abban, hogy nekem ma Pest hírös városába kellene mennem és motivációs beszélgetést kellene folytatnom leendő főiskolám nagyjaival. A vonat azonban könyörtelenül haladt előre, én pedig hatvanhétszer elmondtam magamban, hogy úristen, úristen. Nem mintha ettől bármi is könnyebb lett volna, sőt. Be kell vallani, hogy eléggé majréztam – csak azt tudnám, hogy minek. A dumám lehengerlő, megjelenésem pedig plusz 4 pontot jelentett volna bármelyik felvételin. Az meg, hogy ilyen ramaty időben képes voltam bejönni, már automatikus felvételt is jelenthetne a képzésre.

Összegyűltünk ott egy kiadós kocsmai verekedéshez való számban. Vártuk, hogy valami majdcsak lesz. Közben mindenki kérdezgette, hogy oszt akkor itt most itt lesz ez, e? Hogy a hangulat fokozódjék, leszakadt az ég, eső formájában. Telt-múlt az idő, várakoztunk a folyosón, aztán egyszer csak nyílt az ajtó és bemehetett, aki gondolta. Én gondoltam, de nem én voltam a leggyorsabb, így egy negyed órát várhattam, mire újra nyílt az ajtó.

Menne befele a gyerek a mappájával,
de beelőzi az ellen

A várakozás alatt volt időm átgondolni, miről is fogok majd beszélni. A motivációs beszélgetésről az idevágó forrásban azt olvastam, hogy ki kell majd fejtenem a mérnöktanári tanulmányok felé orientáló indítékaimat, valamint meg kell fogalmazzam azokat a célokat és értékeket, melyeket pedagógusként követendőnek tartok. A beszélgetés ugyanakkor alkalmat teremt szakmai tapasztalataim bemutatására és kitérhet a magyar oktatási rendszer működésével, problémáival kapcsolatos tájékozottságomra is. Ez a valóságban a következőt jelentette: elsőként el kellett mondanom, ki is vagyok és miért is jöttem. Egy perc alatt elmondtam, aztán mosolyogtunk kicsit, majd kérdeztek ott tőlem ezt-azt, én meg válaszolgattam. Ez addig volt érdekes, amíg a "költségtérítéses" szót ki nem ejtettem a számon. Felcsillanó szemmel jegyezték ezt le, valamint mellé azt, hogy pedagógiai motivációm igen magas fokú, majd hamarosan már nemhivatalosan, viszont ennek ellenére széles mosollyal köszöntöttek a leendő hallgatók között. Éppen csak egy sört nem ittunk.

Még mielőtt ma sikeresnek érezhettem volna magam, hazafelé úgy eláztunk az én egyetlenemmel, hogy csavarni lehetett a vizet a gyönyörű őzbőr ancúgomból. Ennek ellenére azt hiszem, pozitív mérleggel zárhatom a mai napot. Várom a felvételi procedúra eredményét.

Kilátás a vonat ablakából - remek az idő!