Oldalak

2009. március 13., péntek

Itt volt a tavasz

A héten itt volt a tavasz. Olyannyira, hogy kedden délután biciklizni támadt kedvem, és városunk olyan útjain is kerekeztem, ahol eddig még sohasem. Induláskor ragyogó napsütés, két kilométerrel odébb már csípős szél, felhőssé váló égbolt. Nincs jelentősége. Újra akcióba lendülhetett a Cycleputerem, miáltal pontosan tudom, hogy 4,21 kilométert tettem meg 17 perc és 11 másodperc alatt (átlagos sebességem 14,5 km/h, maximális sebességem 24,4 km/h – nem siettem sehová, no meg néhol szembe is fújt a csípős szél).

Szerda délután hazajöttem, és mivel nagyon szép tavaszi idő volt, rámjött a takaríthatnék. Mivel nem állt bent a gépjármű a helyén (az utcán parkolt éppen) hozzáfogtam az általa egész télen felhordott sarat letakarítani a lakásunk előtti placcról. Nem egy egyszerű feladat ez, ha az embernek csak egy műanyag hólapát áll a rendelkezésére. Ha valaki látott vele, könnyűszerrel hihette azt, hogy egy elbaszott félresikerült transzparenssel tiltakozom valami ellen az udvarunk közepén. Ráadásul ezzel a hólapáttal a havat sem jó eltakarítani, nemhogy a megszáradt sarat. De azért belefogtam. Fellazítottam a letapadt rétegeket, és az így felhalmozódott kupacokat, seprűvel takarítottam el. Arra gondoltam, hogy gyorsan megvan, de két perc alatt akkora port kavartam itt a tető alatt, hogy hirtelen azt se tudtam merre van észak. Azt meg hadd ne mondjam, hogy porallergiám van, tehát öt percre rá olyan "náthás" lettem, hogy csak pislogtam: miezmán.

Ez a hólapát egyébként nagyon hasznos egy eszköz: az ínséges és fagyos téli időkben arra is tökéletesen alkalmas volt, hogy a különös alakú jégcsapokat eltakarítsam vele erről a bizonyos tetőről, ami alatt jól tudok port is kavarni.



(Hozzá kell tennem, hogy ez volt a második videó, amit mobiltelefonnal vágtam össze több streamből. Mióta óccó az MMS-küldés, azóta nagyon benne vagyok ebben a témában, addig viszont marhára nem érdekelt.)

Erre a tetőre, amit itt láthattunk – valamely megfontolásból – nem került ereszcsatorna, így a folyamatosan csöpögő víz hatására olyan szinten nő a fű az alatta megöntözött területen, hogy a lassan aktuálissá váló fűnyírási folyamatok során majd többször is végig kell rajta menni, mire sikerül egyszer lecsonkolni a szálakat.

A beton mellett nő a fű, mint teher alatt a pálma

Egészséges fűcsomó


Mára azonban megint esik. A tavasz és a szép idő nagyon nehezen akar megérkezni, de mindannyian reményekkel vagyunk teli. Drukkoljunk együtt, pajtások!

2 megjegyzés:

kATI írta...

Napsugaras,"tavasztváró", pihentető hétvégét kívánok! :)

/Ha háziállatkával (csirke + birka) benépesítenétek a szép füves kertecskét, akkor megoldódna a fűnyírás problémája is :)/hehe

Thozoo írta...

Köszönjük, Neked is hasonló jókat kívánunk!

A háziállatkák ürülékecskékkel tennék tele az udvart, és az sem szívmelengető, így inkább vágjuk a füvet. :-)