Amikor még annyi idős voltam, hogy képes voltam szombaton reggel hétkor kelni csakis azért, hogy megnézzem a Tini nindzsa teknőcök aktuális epizódját (ráadásul ezeken rendesen izgultam is) szüleim arról meséltek nekem, hogy amikor ők gyerekek voltak, még nagyon tévé se volt, és azzal telt az egész napjuk, hogy kint játszottak az utcán, meg kukoricacsutkákkal voltak el egész este. Ez akkor nekem egészen elképzelhetetlennek tűnt, és nem értettem, hogy hogy lehetett egész nap odakint játszani. Mivel lehet játszani az utcán? Kukoricacsutkával? Persze azt hittem, hogy mi már rettentően modernek vagyunk, de ha belegondolok, hogy ha az én jövőben megszülető gyerekem megkérdezi tőlem, hogy mit csináltam mondjuk nyári szünetekben, és felsorolom neki, hogy képes voltam végighurcolni egy hatalmas kazettás magnót magammal, és felvettem, hogy kivel mit beszélgetek, vagy hogy a papírboltban kemény magyar pénzekért megvásárolt spirálfüzetbe kincses térképet rajzoltunk, és megpróbáltuk megkeresni magát a kincset; netalántán megemlítem, hogy biciklivel fénysebességre gyorsulva törtük rommá a különböző hungarocellekből felépített épületeket, miután egy kiadósat csúszkáltunk a szénaboglya benejlonozott oldalán, szerintem körbe fog engem röhögni.
Mindenkinek ilyen a gyerekkora? Nektek mi volt a legnagyobb őrültség, amit gyerekkorotokban csináltatok, és amire szívesen emlékeztek vissza?
7 megjegyzés:
Nekem az volt a legnagyobb őrültség gyerekkoromban, legalábbis most más nem jut az eszembe, ami ennél nagyobb lett volna, hogy a szomszéd gyerekekkel mindig bemásztunk a sarkon levő általános iskola kerítésén. Ott lakott egy tanár szolgálati lakásba, de nem nagyon hatott meg minket. :-) Na nem ez volt az őrültség benne… :-)
Ez egy 2 emeletes iskola volt (Karcagon az Arany). Mindig felmásztunk a szomszédokkal a tornaterem tetejére a rácsos ablakon (ez olyan 4 méter magas lehetett), innen felpattantunk egy kicsit magasabb kiugróra, onnan meg egy létraszerű valamin, amit éppen csak a lehellet tartott meg még feljebb mentünk, egészen az iskola tetejére (ez olyan 7-8 méter vagy még több lehetett.) És ott jól elvoltunk, égettük rossz gyerek módjára a felcipelt újságpapírt, cigiztünk meg ilyenféle dolgokat műveltünk… :-) Rossz gyerek voltam egy kicsit. Ekkor olyan 10-11 éves lehettem. Közben még a tornaterem tetejéről ugráltunk lefelé a sóderba, az is nagy királyság volt!!! :-) A fáramászás ezek után meg sem kottyant. :-)
Nem nagyon szerettünk az ott lakó tanárt, mert mindig kihajtott minket, pedig nem is voltunk annyira szörnyűek. ;-)
Emlékszek, hogy egyszer napköziben (én nem voltam napközis, csak átmentem, mer’ mér ne) felrúgták a labdát a tetőre. Ott volt egy nagy langaléta tesitanár, aki hiába próbálkozott érte felmenni, nem jött neki össze. Én meg a jól bevált, ablakon, rácson mászó módszerrel felmentem érte, erre amikor lejöttem jól megkergetett és még engem baszott le. Megijedt, pedig ha tudta volna, hogy minden hétvégén onnan ugráltunk lefelé… :D
Biztos voltak még ennél durvább dolgok is, csak most hirtelen ez jutott eszembe! :-)
Huhh nézzük csak...
Mellettünk van egy bazinagy gödör, egész konkrétan. Ha sok eső esik, feltöltődik vízzel, egész kis tavi ökoszisztéma alakul ki benne. Olyankor mindig csináltunk fából tutajt és vízicsatáztunk a szomszédokkal. Volt, hogy belebucskáztam, kaptam is érte szidást. Tiszta iszap lettem :D
Aztán sokszor csináltunk kőrisfából (mert jól tartja a nedvességet és így sokáig hajlékony) íjat, és nyilaztunk célba. Néha madárra :) Bazivastag kötélből csináltunk maszek hintát a közeli nagy fára, ami egyszer beszakadt alattam :) Fusziztunk egy csomót az utcán/udvaron/susnyásban :D Nagyon nagy vonalakban így teltek a hétköznapok, mindig találtunk valami elfoglaltságot.
Mi az a fuszizás?
Kászi-féle dialektusban a focizás. :D
Na, legalább ragadt rád valami a négy év alatt. :D Büszkék vagyunk Rád! :-)
Huhh, ez nekem valo poszt, kar hogy most vettem eszre. Amugy enis 7:30kor gubbasztottam mindig az orion tv elott a hagyd aludni a mamat es a papat-ra varva. Tininindzsa teknocok ugyebar :) Meg a tobbi elfoglaltsag is hasonlo volt. Hiaba oreg vagyok mar en is :)
Jobb később, mint soha. Már éppen kezdtelek hiányolni, valamelyik este mondtam, hogy Penya már régen írt. Akartam érdeklődni a múzeumod újabb darabjai felől.
Megjegyzés küldése