Két régi könyv

Imádok régi könyveket, újságokat lapozgatni. Nem csak a tartalmuk miatt érdekesek, hanem maga a könyv anyaga is teljesen más, mint egy mai kiadványnak. Regényeket és szépirodalmat is jobban szeretek egy régi könyvből olvasni, hamarosan a végére érek a mintegy 1600 oldalon keresztül tartó A Thibault-család című műnek is, ami hasonlóan nem mai kiadvány már, de mégsincs olyan öreg, mint azok a könyvek, amik a minap kerültek a kezembe.

Nem mindennap van az embernek olyan szerencsében része, hogy 105 éves könyvet lapozgasson. Régi szekrények mélyéről került elő most ez a két ilyen, zeneszerzők életét bemutató, német nyelvű könyv. Megkértek, hogy egy antikváriumban tegyem őket értékessé, azonban még mielőtt ezt megtenném, készítettem róluk egy pár fotót.


A könyveket kinyitva rögvest egy padlás illata csap meg bennünket: poros, áporodott szag, amely azonban az anyagában kissé megfoszlott, de mégis jó állapotban fennmaradt könyvekhez tökéletesen passzol. Száz éve még adtak arra, hogy egy könyv valóban megbecsült darabja legyen a gyűjtő kollekciójának: ha megnézzük a könyv lapjainak felső élét, láthatjuk, hogy azon aranyozott színű festék fut végig.


A kötetet lapozgatva apró finomságokkal találkozhatunk, amik ma már csak a nagyon igényes (és nagyon drága) kiadványokban találhatóak meg. Így például:

Míves iniciálé

Hártyapapír a fotográfiák előtt, azok védelme érdekében
(balra megintcsak egy szépen sikeredett iniciálé)

Kihajtható kotta, a szerzők levelezései merített papíron...

A könyvkötő címere a könyv hátoldalán.
Nem "ahogy-esik-úgy-puffan" bélyegzés,
hanem igényesen középre nyomott címke.

A könyvek súlya is jelentős: annak ellenére, hogy 100-120 oldalas művekről van szó, igencsak nehezek. Sajnos nincs mérlegem, amivel meg tudnám mondani, hogy mennyit nyomnak, de igencsak közel járnak az egy kilóhoz - ha el nem hagyják azt. A könyvek lapjai vastagok, azon végighúzva ujjunkat érezni minden egyes betűt: ólmos festékkel, kézi eljárással készült könyvekről van szó, amelyeket – annak ellenére is, hogy egy szót nem értek belőlük – élvezet lapozgatni.

Van még valaki, aki manapság ezeket a dolgokat tudja értékelni?