Az elmúlt három napban nem írtam, és ennek az az oka, hogy egyrészt marha lusta voltam a szünetben, másrészt persze figyeltem a világot, mint magányos szemlélő, és megállapítottam az alábbiakat.
1. Kissé éretlen birsalmát pucolni és darabolni ideg- és ízületölő feladat, hacsak az embernek nincs lézervágóval megtámogatott, szuper harci kése. Én a háztartásban található összes késsel próbálkoztam, de nem mondhatnám, hogy hatalmas eredményeket értem el. Egy alkalommal kissé besokalltam, és a konyhakésre ragadt almát a földhöz csapkodtam, de úgy se haladt a kés befelé az alma húsába. Veszélyes.
2. Halottak napján a temetőbe menni legalább annyira őrültség, mint egy munkaszüneti nap után bevásárlóközpontba vonulni. Mindkét helyen annyi ember van, hogy éppen azt nem lehet elintézni, amit kellene. November 1-je előtt vagy után két nappal kell kimenni és gyertyát gyújtani szeretteink sírja fölött. Akár munka után is.
3. Örökérvényű, de most is bejött: ha megmosod az autód, és kiállsz a fedett helyről, hatalmas eső kerekedik. Mint tegnap. Mára persze 23 fok lett, november másodikán (!) – szerintem tutira melegrekord –, és mindez csakis azért, hogy jól láthassam, mennyire összemocskolta a tegnap éjszakai eső az egész járművet, és ne tudjak örülni a jó időnek.
4. A mosómedvék élőben is legalább annyira aranyosak, mint a képeken, illetve a mesékben. Bár csak sötétben volt szerencsém őket látni, de nagyon tetszenek, ahogy mindent tisztogatnak, meg úgy viselkednek – még ketrecbe zárva is –, mintha éppen benyitottunk volna egy olyan családhoz, aminek az egyik tagja az edényeket rakja a polcra, a másik pedig söpröget. Mosómedvét mindenkinek! :-)
Holnap újra visszatérünk a régi kerékvágásba, és tanulságos postok következnek. Én magam még megpróbálom kiélvezni az őszi szünetből hátralévő mintegy 16 órát, aztán megint lehet dolgozni. Csodálatos...!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése