A hét első három napja

Ma őszinte leszek veletek. Annyi minden történt az elmúlt napokban, hogy hirtelen át se tudom gondolni. Lusta voltam, mint a dög, ezért nem írtam, de most bepótolok mindent, és hirtelen elmondom eddigi életem történetének utolsó három napját.

A hétfőről igazából nem sok minden tudok mondani. Utálom az olyan heteket, amik nem tartanak végig, éspedig azért nem tartanak végig, mert egy szünetet előznek meg. Mint most, az őszi szünetet. Nyűg és nyafogás bemenni hétfőn az Intézménybe, de ennek ellenére bementem (mert muszáj volt), és egész nap csak arra vártam, hogy véget érjenek az óráim. Aztán véget értek, és beborultam az ágyamba aludni.

A kedd viszont már sokkal érdekesebb volt. Délelőtt arra lett figyelmes a szemlélő, hogy ég a határban valami, hatalmas, fekete füstöt eregetve az égre.


Felbolydult itt mindenki. Rögtön jött a találgatás, hogyakkormost kigyulladtak a vasúti kocsik, meg hogy tömegkarambol, vagy éppen a házak égnek már. Mi találkoztunk olyan emberrel, akinek azt mondták, hogy valaki azt hallotta, hogy valamiféle hűtőberendezés kapott lángra, és az gyulladt ki, annak volt ilyen füstje. Ez a legpontosabb információnk erről a dologról. Pár milliós anyagi kár garantált, akkora volt a füst, hogy még.

Aztán kedd délután, amikor emelt szintű programozást próbáltam a tanulóifjúság fejébe erőltetni, rá kellett jönnöm, hogy nem optimális.

A mai nap meg teljesen káosz, komolyan mondom. Van abban valami szürreális, amikor össze kell vonnom két csoportot egy gépterembe, dupla programozás-gyakorlat órára úgy, hogy nincs áram. Hát, elismerésem egyébként, tartalmas két óra volt az életemben. Aztán az ötödik óra után emlékfutás volt október 23-a alkalmából. Évek óta megy ez, de nekem még mindig nem jön össze, hogy hogyan kapcsolódik a futás október 23-a emlékéhez.

Elindultak a kerítés mögött a srácok, lyányok

Osztályom összetartó erejét rendkívül jól reprezentálja, hogy a tanulók 27%-a jelent meg az egyébként kötelező futáson. Ebből egyenesen következik, hogy - az igazoltan távol lévőket is beleszámolva - az osztályom fele suttyó módon elsunnyogott, remélve, hogy nem veszem észre őket, dehát csak feltűnt, hogy mindössze 9 ember lézengett ott nekem. Soha semmi mellé nem tudnak egy emberként odaállni, vállvetve, mint egy igazi csapat, de azé' kösszépen srácok.

Holnaptól őszi szünet kezdődik, ami meglehetősen hosszú lesz. Én most alkotói szabadságra vonulok, begubózok, és legközelebb jövő héten hétfőn, október 27-én írok. Kommentposta-bontás is akkor lesz, szóval lehet kommentelni, de csak hétfőn kerül ki, és akkor is jön rá válasz. Addig is mindenki pótolja be a lemaradást: ez a 689. post a naplóban, szóval van mit olvasgatni, ha esetleg valami kimaradt.

Őszinte Zoltánt látták-hallották.