A tudatlanság áldásos.
A minap újra szembesültem vele, hogy nem szerencsés olyan dolgokat megtudnia az embernek, ami nem rá tartozik, és csak véletlenül szerez róla tudomást. Főleg akkor nem, ha ezek nem feltétlenül jellemépítően pozitív dolgok, ráadásul a környezetében élők személyét, illetve viselt dolgait érintik. Ilyenkor valami mindig elveszik abból a képből, amilyennek én a világot látom. (Vagy inkább látni akarom.) Ezért nem szeretem a pletykát sem, mindig kitaszít abból a világból, amiben élek, és rá kell jönnöm, hogy a világ alapvetően egy kiszámíthatatlan, képlékeny, undorító massza. Ráadásul minél többet tudok, annál inkább összezavarodom, és képtelen leszek megérteni az embereket, megérteni a tetteiket, és azon kell elgondolkodnom, hogy én vagyok a hunyó, vagy rajtam kívül mindenki más az?
4 megjegyzés:
Hmm hát ez nagyon érdekes, Én szinte egyfolytában ezt érzem ... nem olyan jó dolog ha túl sokat tud az ember ...mert amiről nem tudunk az nem fáj - egy másik nagy közhely - és ebből következően jobb az ilyenfajta dolgokat nem látni ...de ezek sem így mennek! A világ nem "fekete fehér" hanem "kicsit" bonyolultabb
Sokkal több szín van abban, mintsem emberi ésszel felfoghatnánk azt.
Szerintem a világ változik folyamatosan rossz irányba. Szerintem minden ilyen amiatt van.
Meglehet. Azért vagyunk még páran, akik tartják a frontot, és nem engednek a világ gaz csábításainak.
Megjegyzés küldése