Kifosztott üzletek és elnéptelenedett, megfakult utcák jelezték, hogy véget értek a karácsonyi ünnepek. Az év vége előtt bolyongó emberek szinte csak árnyékai önmaguknak, innen a szerkesztőségből sajnálom azokat nagyon, akiknek a két ünnep között is be kellett menni dolgozni, annak ellenére is, hogy nem ekkor születnek a munka hőse díjak. A hatékonyság a nullához tart.
Idén sem kaptam bejglimérgezést: azt az egy szeletet, amit elfogyasztottam, csak a hagyományok miatt erőltettem magamba. Annál sokkal többet érnek édesanyám stílusosan fenyőfákat ábrázoló mézeskalácsai, dióval a tetejükön: ebből betömtem vagy huszat, de még mindig van belőle.
A kötelezőnek mondható családlátogatások jól sikerültek, volt ajándékozás, sőt, sikerült olyan ajándékkal is meglepni a rokonságot, amitől volt nagy sírás-rívás. Eleinte azt hittem, mellényúltunk, de aztán mégiscsak kiderült, hogy a mély meghatottság váltotta ki az öröm könnyeit. Igyekszik az ember.
Én és a kedvesem hűek maradtunk önmagunkhoz: egy 500 GB-os SATA-II-es vincseszterrel és egy majdnem új, játékra tökéletes számítógéppel gazdagítottuk informatikai parkunkat. (Régi olvasónk, Creed23 számítógépe így továbbadásra került karácsony alkalmából, immáron sokadik tulajdonosához, de még mindig működik. Remélem, a hűtő is. ;-) ) Így aztán semmi akadálya, hogy tovább készüljenek a Thozoo naplója nívós cikkei a jövő évben - idén már csak ilyen visszatekintős-összegzős dolgokat tolok az érdeklődők arcába.
Hirtelenjében ennyi, holnap újra jelentkezem.
3 megjegyzés:
Figyelek a hatterben! :)
Tudom. :-) Aztán hűt-e még?
Fent Pesten az alberletben teszi a dolgat. ;)
Megjegyzés küldése