Elég régen volt, hogy valaki küldött nekem postán valamit, ami nem hivatalos ügyekhez köthető, netán számla, csekk, értesítő, felszólító, rákérdező, reklám vagy haszontalan vacak. Erre most egy jókívánság várt, az évek óta megszokott szöveggel, amit minden alkalommal olyan jó újra és újra olvasni. A kézirat mögött felsejlik mamám ráncos keze, ahogy kissé görcsösen fogva a tollat, kanyarítja a betűket. Elképzelem, ahogy papám megy a postára, kér egy karácsonyi lapot. Milyet adhatok? - kérdezi a postás. Énnekem mindegy - válaszolja papa, csak adjál valamilyet, jányom. Szinte magam előtt látom az egészet, és mosolyt csal az arcomra.
Nekem a napi rohanásban idén is elmaradt a karácsonyi lapok elküldése. Meg kell vallani, nekem se küldtek sokan. Érkezett egy pár digitális jókívánság, e-mail formájában. Volt, aki saját kreativitását megcsillogtatva készítette el a lapot, ez sokkal jobban esik, mint egy képeslapküldő oldalról elküldött link. De egyikük sem ér annyit, mint ezek az ide-oda görbülő betűk, amelyek mögött egy egész élet, három generáció rejlik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése