Vészhelyzetben

Akkor tudatosul bennünk a legjobban, hogy mennyit ér számunkra egy rokon, vagy egy barát, ha hirtelen veszélybe kerül az élete, és nem vagyunk benne teljesen biztosak, hogy valaha még találkozunk. Az ilyen helyzetekben az ember tudata kicsit megborul; komoly önértékelést végez, és akaratlanul is egyre csak azon gondolkodik, hogy mit nem mondott még el neki. Rendre elő is kerül egy-két dolog. Aztán ahogy az ismerős állapota javul, és minden kezd visszatérni a régi kerékvágásba, úgy fakul ki ez az érzés is, majd tűnik el végleg. Az ismerős felépül, találkozunk, beszélgetünk, jókat nevetünk, de nem mondjuk el neki, amit a szorult helyzetben éreztünk és gondoltunk. Ott motoszkál bennünk végig az első újratalálkozás alkalmával, eszünkbe jut, de nem mondjuk el neki. Hogy miért? - örök kérdés marad számomra.