Elindult a petárdázás a mellettünk lévő ligetben. Az eddigi években is a december a durrogás, visítás hónapja volt. Javarészt 10-12 éves gyerekek bújnak el a liget fái között, persze megfordul itt az idősebb korosztály is. Ott, ahol senki nem látja őket, petárdáznak. Hallani persze mindenki hallja a környéken a durrogást, és talán ez a lényeg. Délutánonként, iskolából hazafelé menet jó móka, hogy 15-20 petárdát egymás után meggyújtva durrantanak el.
Az első évben, amikor ideköltöztem ez olyannyira zavart, hogy helyben felkapott bottal hajtottam el őket, amikor megláttam, hogy mire készülnek, és még olyan balgaságokat is utánuk üvöltöttem, hogy majd szólok apádnak!, pedig hát nem is ismertem sem őket, sem az apjukat. Második évben éppen a parkban fotóztam a havas fákat, amikor megláttam, hogy két gyerek sunnyog, majd amikor meglátták, hogy közelítek, eloldalogtak. Én pedig egyre csak közelítettem feléjük, aminek az lett a vége, hogy megijedtek tőlem: nyilván el nem tudták képzelni, hogy miért bóklászom a fák között hosszú, fekete kabátban, és visítva futottak ki az útra, onnan pedig, gondolom, hazafelé.
Idén még nem tudom, hogy mennyire leszek könyörtelen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése