Minőség, kedvező áron

Annyira imádom, amikor kapunk a nem mainstream szórólapokból is. Ezek általában holmi 100 forintos-jellegű vásárok hirdetései, meglepően magas oldalszámban. (Nem semmi haszonkulccsal dolgoznak a kufárok, ha akkora haszont tudnak kitermelni, amiből még több ezer darab, 16 oldalas szórólap nyomtatására és terjesztésére is futja városszerte.) Mindig átfutom ezeket. Mai példányunk azért ragadta meg különösen a figyelmemet, mert ennyi helyesírási hibát egy és ugyanazon nyomtatott újságban még soha nem láttam egyszerre. Tobzódnak! Nem voltam rest és összegyűjtöttem az összeset azért, hogy bemutassam, hogyan nem szabad a kezünkből kiadni egy kiadványt, valamint azt, hogy miért nem szabad ráírni cégünk/vállalkozásunk nevét egy olyan papírhalomra, amiről süt az igénytelenség.

Alapjáraton ezzel indít az irat:

A kereskedelmi végzettség megszerzésekor valószínűleg soha nem fordult elő az áru szó, vagy csak nem ragadt meg, hogy ezt bizony nem írjuk hosszú ú-val.

Lássuk, milyen portékákat kínálnak eladásra a pórnépnek: 

"tó"-ból is megárt a sok

Ha valóban az alakot húzza le, nekem is jó lenne,
nálam is lenne mit igazítani...

Hosszú ő

Övet a derekunkon hordunk, ez ugyebár nyakörv

Vihar-e, vagy nem-e vihar? 

Eserenyő

Becézni is lehet, valójában azonban melamin-ból készült

Elég merész nyelvújítás, én még a muffin-nál tartok

Hosszú ő.
Igen, mind a kettő.

Hosszú ó.
Nem, nem mind a kettő. :)

Az egyik kedvencem, a hajcsatt után szabadon

Aztán ott van az az átkozott mikroszál. Ez egy annyira bonyolult szó, hogy az igazi írásmódot nem is sikerült eltalálni elsőre. Sebaj, másodikra sem (az a kedvencem). Azért, hogy a becsület meglegyen, harmadjára összejött. :)

Viszont az már senkinek nem tűnt fel, hogy egyazon kiadványban háromféleképpen szerepel leírva.

Óvakodjatok a hozzá nem értőktől.