Annyira imádom, amikor kapunk a
nem mainstream szórólapokból is. Ezek általában holmi 100 forintos-jellegű vásárok hirdetései, meglepően magas oldalszámban. (Nem semmi haszonkulccsal dolgoznak a kufárok, ha akkora haszont tudnak kitermelni, amiből még több ezer darab, 16 oldalas szórólap nyomtatására és terjesztésére is futja városszerte.) Mindig átfutom ezeket. Mai példányunk azért ragadta meg különösen a figyelmemet, mert ennyi helyesírási hibát egy és ugyanazon nyomtatott újságban még soha nem láttam egyszerre. Tobzódnak! Nem voltam rest és összegyűjtöttem az összeset azért, hogy bemutassam, hogyan nem szabad a kezünkből kiadni egy kiadványt, valamint azt, hogy miért nem szabad ráírni cégünk/vállalkozásunk nevét egy olyan papírhalomra, amiről süt az igénytelenség.
Alapjáraton ezzel indít az irat:
A kereskedelmi végzettség megszerzésekor valószínűleg soha nem fordult elő az áru szó, vagy csak nem ragadt meg, hogy ezt bizony nem írjuk hosszú ú-val.
Lássuk, milyen portékákat kínálnak eladásra a pórnépnek:
|
"tó"-ból is megárt a sok |
|
Ha valóban az alakot húzza le, nekem is jó lenne, nálam is lenne mit igazítani... |
|
Hosszú ő |
|
Övet a derekunkon hordunk, ez ugyebár nyakörv |
|
Vihar-e, vagy nem-e vihar? |
|
Eserenyő |
|
Becézni is lehet, valójában azonban melamin-ból készült |
|
Elég merész nyelvújítás, én még a muffin-nál tartok |
|
Hosszú ő. Igen, mind a kettő. |
|
Hosszú ó. Nem, nem mind a kettő. :) |
|
Az egyik kedvencem, a hajcsatt után szabadon |
Aztán ott van az az átkozott mikroszál. Ez egy annyira bonyolult szó, hogy az igazi írásmódot nem is sikerült eltalálni elsőre. Sebaj, másodikra sem (az a kedvencem). Azért, hogy a becsület meglegyen, harmadjára összejött. :)
Viszont az már senkinek nem tűnt fel, hogy egyazon kiadványban háromféleképpen szerepel leírva.
Óvakodjatok a hozzá nem értőktől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése