Mindazok ellenére, hogy tisztában vagyok a kolbásznak, mint húsipari terméknek a fentebb említett definíciójával, számomra ugyanolyan élvezeti értékkel bír annak fogyasztása, némi csípős mustár és ropogós héjú, puha kenyér társaságában, mintha nem tudnám ezt az információt. A disznótorok hangulatát is szerettem egyébként, csak magát a malac elpusztítását nem. Emlékszem, egyszer a Nagy Családi Filmtár számára kellett egy ilyen tort filmre vinnem. A hibátlan pontosságú vágás és a jelenetek feszített tempója igazán remekül sikerült, viszont én képtelen voltam végignézni az előttem zajló eseményt. A kamera keresőjébe néző szemem éppúgy csukva volt, mint a szabadon lévő. Azóta sem néztem meg a malac elhalálozását, bár többen azt mondták, hogy a rövidfilm kiválóan adja vissza a hangulatot.A disznótor tehát eltelt, tőlem meglehetősen távol. Hála a jó Istennek, lemaradtam a malacvisításról is, amire még harcedzett malacfeldolgozó nőismerőseim is azt mondják, hogy rájuk is ideget borzolóan hat. A kolbászból viszont fogyasztottam, nem kis megelégedésemre. Közben pedig próbáltam arra gondolni, hogy a kolbász a fagyasztóban születik.
1 megjegyzés:
Nálunk is disznótor volt tegnap. Természetesen készült a jószágból kolbász. Én is hasonlóképp állok hozzá kolbászevéshez, tudom miből van, de ettől még jóízűen eszem. Szerintem ez így van rendjén. Az ember áll a tápláléklánc csúcsán, gumós zápfogaink vannak, azaz az evolúció során úgy alakult, hogy növényi táplálékot és húst eszünk. Így aztán természetesnek mondható, hogy állatokat eszünk.
Megjegyzés küldése