Hétvégén disznótorban voltunk. Nem nagyon tudom magam elképzelni a húsiparban, de ez gyerekkoromtól kezdve így van, szóval olyan nagyon nem is zavar. Régi időkre emlékszem, ahogy testvéreim jól érezték magukat az elhullott állat különböző szerveinek és maradványainak rendszerbe rakása közben, miközben én lekvároskenyér-evéssel tiltakoztam az egész fesztivál ellen. Hullottak körülöttem a malacok télről-télre, de ez engem nem hozott lázba. Ráadásul mindig próbáltak aljasul engem rávenni arra, hogy kóstoljam meg a nyers kolbászhúst, hogy vajon megfelelően van-e ízesítve, vagy netán töltsek hurkát, de soha nem éreztem úgy, hogy képes volnék ilyesmire. Soha nem is izgatott a kérdéskör, próbáltam tőle távol maradni és szerettem azt gondolni, hogy a kolbász például egy önálló termék, ami csak úgy lesz, és nem pedig az állat beleibe töltött nyers, ámde darált húsa van annak saját és tulajdon zsírjában kisütve.
Mindazok ellenére, hogy tisztában vagyok a kolbásznak, mint húsipari terméknek a fentebb említett definíciójával, számomra ugyanolyan élvezeti értékkel bír annak fogyasztása, némi csípős mustár és ropogós héjú, puha kenyér társaságában, mintha nem tudnám ezt az információt. A disznótorok hangulatát is szerettem egyébként, csak magát a malac elpusztítását nem. Emlékszem, egyszer a Nagy Családi Filmtár számára kellett egy ilyen tort filmre vinnem. A hibátlan pontosságú vágás és a jelenetek feszített tempója igazán remekül sikerült, viszont én képtelen voltam végignézni az előttem zajló eseményt. A kamera keresőjébe néző szemem éppúgy csukva volt, mint a szabadon lévő. Azóta sem néztem meg a malac elhalálozását, bár többen azt mondták, hogy a rövidfilm kiválóan adja vissza a hangulatot.
A disznótor tehát eltelt, tőlem meglehetősen távol. Hála a jó Istennek, lemaradtam a malacvisításról is, amire még harcedzett malacfeldolgozó nőismerőseim is azt mondják, hogy rájuk is ideget borzolóan hat. A kolbászból viszont fogyasztottam, nem kis megelégedésemre. Közben pedig próbáltam arra gondolni, hogy a kolbász a fagyasztóban születik.
Nálunk is disznótor volt tegnap. Természetesen készült a jószágból kolbász. Én is hasonlóképp állok hozzá kolbászevéshez, tudom miből van, de ettől még jóízűen eszem. Szerintem ez így van rendjén. Az ember áll a tápláléklánc csúcsán, gumós zápfogaink vannak, azaz az evolúció során úgy alakult, hogy növényi táplálékot és húst eszünk. Így aztán természetesnek mondható, hogy állatokat eszünk.
VálaszTörlés