Oldalak

2010. szeptember 17., péntek

Reggeli vonatblog

Lassan lehet vágni a centit, ugyanis már megszámolható azon alkalmak száma, amikor suliba kell utaznom, vonattal. A harmadik félévem az utolsó, ami előadással és vizsgával teli, eképpen nem túl sok alkalom lesz már, amikor jövök. Ceglédbercel-Cserőt elhagyva azon gondolkodom, hogy amennyire megváltozott az életem azáltal, hogy elkezdtem ide járni, épp annyira fog megváltozni, amikor ez az egész véget ér és végre sikerül levizsgázni mindenből. Távoli, de óhajtott cél ez, aminek eléréséhez még annyi munka és kitartás kell.

A mai napon újra gyakorlati órán veszek részt. Tegnap délután már ki is derült, hogy hol és mikor. :) Egy budapesti szakközépiskolában valószínűleg azt fogjuk szemrevételezni tíz órától kezdődően, hogy hogyan kell egy szakmai órát megtartani. Nagyon kemény lesz ez, azt hiszem. Érdekes momentum, hogy erre a tárgyra mindösszesen négy óra van szánva az egész félévben. Érdekel, hogy milyen ütemezés szerint megyünk majd, bár túl vagyok azon, hogy ilyesmi idegesítsen is. Megoldják a kollégák. A tavalyi félév pedagógia gyakorlata sokkal izgalmasabb volt, mivel ott kis csoportunk minden tagja saját osztályfőnöki órát tartott. Hogy itt mi lesz, azt egyelőre senki sem tudja.

Rövid időjárás-jelentés: a keleti megyékből Budapest felé haladva az idő egyre rosszabb, Pilis közelében szitáló eső. De a frizura még mindig tart.

Rövid bejelentkezésünket olvashatták a vasútról.

Utóirat: láttatok már olyan jegyvizsgálót, aki az utasok közé ülve próbálja a saját mobil jegykiadó gépéből kibányászni az elakadt papírt mindenféle, a gyártóra és annak felmenőire vonatkozó, nem túl szalonképes megjegyzések között? Na én most láttam. :)

Nincsenek megjegyzések: