Jaaj, sokszor elmontam mán, hogy Tërka, Tërka, de kár, hogy mëghóttál! Az még mind csak sëmmi, hogy elvittek tüle mindent legutóbb az ajjanép rokonok, de lelkëm, új szomszédom lëtt. Nem is vóna az baj, ha tisztësségbe mëgöregëdëtt valaki gyött vón' ide, mer' éngëmet tudod, hogy nem szoktak zavarni, ha csöszmögnek itt az udvaron, de amit ez művel, gyerëkëm...! Elmondom az elejirű, hogyvótt, mintvótt.
Az úgy vótt, hogy valamelyik nap éppen a Zelenákné fija sétátt itten el, oszt' éppen mongya nekëm, hogy Gizel néném, nagy mán a fű magáná, maj' levágom én géppel. Bólogattam én akkor néki, de arra gondoltam, hogy a sátán szolgája az én füvemet nehogy mán kezelésbe vëgye, úllëhet soha nem nől ki többet a fődbül. Ahogy ottan álok a kapuba, bottal a kezembe, megál ëgy nagy fekete ótó Tërka háza előtt. Retkës vót, mint a bëtyárszencség, fődúton gyöhetëtt. Valami zsiroshajú sihëdër kiszál belüle, aszongya nekëm, jónapot mama, én lëszëk a szomszéggya. Nagyon örűlök Nekëd, ëgybe az öreganyádat mamázzad, mondom néki, de látom, hogy nem is figyel ű énrám, hanem mán viszi befele a pútyerkáját a házba. Úgy képzejjed el, hogy a nagy ótóbul hozott egy csëpp hűtőt, ëgy matraccot, meg valami lábasokat, televizijót mëg ëvőeszközt, kanát, oszt' azóta së hozott mást magának. Evvel van tele a háza.
Mer' ugye különben mit érdekël éngëmet, hogy ki lakik a szomszédba, de teltek a napok, oszt' anná is nőtt a fű rendësen, főleg hogy mëgázott, oszt' utánna. Nállam oszt' csak rendbe tëtte a Zelenákgyerëk (adtam néki érte öccázat, el is kőtötte borra utána), mer' én magam mán nem tudom vágnyi. Tërka néha még csak mëg-mëgcsinátta, de az utóbbi időbe mán ű se nagyon foglalkozott vele. Mán ha az én udvarom rendbe van milyen renyheség mán, hogy a szomszédé meg nincsen. Látom ëccër, gyön hazafele, mondom néki: mëg në haraguggyon, nem gondolja hogy nagy a fű? Aszongya ű nem gondolkodik ilyesmin, mer' űnéki fontosabb dóga is van anná, hogy levágja a fűvet, majd' lekornyad őszire. Mëg mëgint aszongya nekem, hogy csók, mama, oszt' rám is csukta az ajtót. Annyira idegbe gyöttem ettű, hogy be këllëtt hogy vëgyek szanakszot rája, mer' nekimëntem vóna tán még az ajtónak is, ha nem tudom türtőztetni magamat. De oszt' tuttam, na.
Van a faluba a Sztanka Pali, na, az illyen vëccërëket árul. Mondom néki ëgy nap (kípes vótam elmënni az alvégre hozzája), van-ë nekëd gyomirtód, Pali? Mëgmongyad! Van űnéki, aszongya, mennyit aggyon? Mondom oszt' neki mire këll, kiszámojja, mëg mongya hogy hígíccsuk, óvatossan bánnyunk vele, mindënt. Csak odacsábítom a Zelenákgyerëkët, mondom néki, fűvet kéni nyírni, de máshogyan. Aszongya hogy, Gizel néném? Mondom oszt' néki a tervemet, de előtte imátkoztam, mer' mán megint a sátánnal cimborálok, ëgy hónapba kéccër, nem mëgy ez, purgatórijumba végzëm. Ahogy elkezdëtt sötétëdnyi, mán ott vót a Zelenákgyerek nállam. Az új szomszéd elmënt valahova a fekete ótóval, na, mink mëg át a kertkapun, Tërkáho, oszt' fúttuk kifele a gépbül a gyomirtót, ahogy azt këll. Szëgény Tërka, ha látta vóna, biztos elviszi az ideg. Ollyan büdös vótt, hogy el nem lëhet mondani, a gyerëk mëg csak fútta, ilyeneket mondott közbe, hogy "dögöjjé meg, büdös dudva", mer' aszitte én csak a dudvát akarom kiszëdetnyi a szomszédbul. Én meg dobátam magamra a kërësztët. Na, ahogy végeztünk, mëgfizettem a Zelenákgyereket: álítólag úgy lëitta magát éccaka, hogy az annya vitte haza, de oszt' nem monta el neki a gyerëk, hunnan vót péze innya. Hogy monta vóna, mëgeskettem előtte az oltári szentségre, hogy éngemet gyanúba ne keverjën, mer' – térdre imáho', Jézus Krisztus – úgy elátkozom, hogy mënten elkárhozik. Priccol is a gyerek, ha mëllát, köszön mán előre, mer' fél, hogy a gyehenna tüze égeti mëg.
Vártam oszt', hogy visszagyön a szomszéd, oszt' ordít, de úgy képzejjed el, hogy azóta se űtet, se az ótót nem láttam. Nem tudom hova mëhetëtt, de az biztos, hogy nem a szomszéd faluba, mer' az nincsen illyen messze. Ahogy eltelt három nap, oszt' sárgútt az udvarán mindën elfele, engem csak bántott a dolog, hogy mán így elbántam a Tërka kertyivel, el is mëntem a plébánosho' gyónni. Vittem néki csörögefánkot, mer' azt igën szereti. Be is csúsztatta a reverënda alá. Hátha szól valamit a főnökinek. Remélëm, megbocsát a fëlëttünkvaló, bűnejinké.
Jók lëgyetëk. Gyövök letközelebb is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése