Gizel nénéd és a húsvét

Jaj, hát nekem soha iletëmbe ollyan szíp husvéttom nem vótt, mint ötvenkilenc tavasszán. Gyerëkëk, ami minállunk vótt, hát én mondom nektëk, fëlért az ëggy busójárással. Annyi válogatott szíp cigánygyerëk, mëg szép hëtyke bajuszu fijatal legény tán azóta së fordútt mëg minállunk. Hozzá kell tënni, mëgvínűttem mán, de annyit mondhatok, mëgnézem még mind a maji napig a szép szál legényëket. De manapság mán nem teccenek, mer' bajuszuk az mán nincsen, lëhet nem is vótt nekik sose, mëg mind úgy néz ki, mintha maga a sátán bútt vón' beléjök. Azé' ëggykettő akad. Az ábécébe is dógozik a husospultná' ëggy, az nékem mindég tíz dëkákat is rája mér a combra, de soha nem üti be a gépjibe, kacsingat rám, jaj, mondom, necsináddmán gyerëk, hun vagyok én tetüled! Vót, hogy bele is pirúttam, szëgény Tërka monta, Isten nyugosztajja, hogy Gizel, fëlmënt tán a vérnyomássod? Mondom fëlszalatt, Tërka, de mingyán jobban lëszëk, csitúlok kicsit. Úgy tud az a hentës kacsintani, ládd-ë?, hogy más észre së vëszi.

Igyebkint a husvéttrul nekem mindég rossz dógok jutnak eszëmbe. Mer éngëmet átalában a fijam, meg a kákabélű mënyem látogatnak meg. Átalában az onoka is elgyön, de annak oszt' nincs sokáig maradássa, mer' nálam oszt' nem tud csináni semmit se. Eccer (akkor is husvétt vótt) elhozta a játékgépjit, oszt' addig tekerték a madzagokat a fijammal, hogy csak rája tëtték a tévémre, de szerencséjökre nem vóttam bent. Eccer menek, oszt' az ámbitus alján látom, hogy a tévémbe rakásra öli mëgfele az embërëket a gyerëk. Kotortam is befele a szobába, oszt' lëválasztottam az ëgységet: hát ki ne tanájja mán, amikor ezt a Mátra tévét a házzal ëggyütt mëgszentëlte a Jázmin plébános úr, Isten nyugosztajja, hogy ű meg belecsëmpészi hát a Gonoszt? Meg is montam az onokámnak, be në tëdd mégëccër a lábad a tisztaszobába, mer' kezed eltöröm. Na, a mënyem rögvest ordított is, mint akit karikáznak. Montam a fijamnak, álíccsad lë, mer' nemhogy piros tojást nem kaptok, de Istenëmre mondom még a tyúklevest is lelököm a gázrú, oszt' mëhettëk Isten hírivel. Nagyon összevesztünk akkor, nem is beszéttünk sokáig, csak akkor elősször tán, amikor bevitt engëmet vizsálatra, na, akkor mán rendbe kezdëtt gyönni a viszonyunk.

Az uram, aaaz nem szerette a husvéttot. Az csak a fűríszgípjit szerette. Átalába' ollyankor olajozta mëg, mëg tëtte rendbe, hogy ugye gyött a jobb idő, oszt' dógozhatott napszámra. Egész áló nap vártam, hogy majcsak rám borít egy veder vizet, mikor viszi a marháknak, de annak oszt' eszibe se jutott vóna. Így oszt nem is lettem tán tüle mellocsolva sose. Az uccába níha elgyöttek a szomszéd gyerëkjei, meg a mindent bejáró cigángyerëkëk, oszt' itt körübelü' ki is fúlatt a hussvét. Ríttam sokat még fijatalasszon' koromba.

Lyánykoromba is vótak esetëk. Anyámmal festëttük a tojást. Egyik évbe, jó emlékszek, nem tojtak a tyúkok. Ollyannyira nem tojtak, hogy míg azelőtti évbe vótt 150 tojás is a házná, akkor valahogy ëgy së akatt. Faluhelyen husvétt közelëttivel meg nem úgy vëhetëtt az embër tojást, ahogy kedve tartotta, mer' lyányos házná biztos hogy nem attak tojást sënkinek. Mindegyik várta a hëtykebajszuakat, ëccër ezé' vesztem össze a Zsoldos Pirókkal, az annya szencségit: előző nap monta, hogy annyi tojássok van nem tuggyák hova rakni; mán vetik a disznó elejbe a régebbit, mer' nem fogy el. Hát amikorron oszt nem tojtak, menek hozzája, hogy aggyá mán vagy tizënëggy tojást, Pirók. Az meg azt monta a szëmembe, hogy nékik nincsen, biztos csak ámottam, hogy ű ollyat mondott. Namán én akkor azt tanáttam mondani, ahogy ott hersëgtünk, hogy megájj, Pirók, csak tanákozzak apáddal, megmondom néki, hogy te lopkodod a zubbonya zsebibül a Szimfóniát, nem a Stéjger Lajcsi a téjeszbül (mer' a Pirók Apja, a Zsoldos Bandi báttyám arra gondolt, ezt is elbeszétte a Pirók). Igen ám, csakhogy Bandi báttyám éppen meccëtte a fát, oszt' előlépett a susnyásbul. Rám nézëtt ëccër, aztán ollyan pofont kevert lë a Piróknak, hogy ott roskatt össze a kapuba, az ámbitus elejbe. Onnantú avval se beszéttünk, mongyuk nem is szokott rá a cigarëttára soha élettyibe. Mongyuk meghótt mán, úgyhogy akár szíhatta vóna is.

Neeem tudom, hogy idén gyön-ë valaki. Festenyi mán nem szoktam, meeer éngemet az mán idegileg kikészítt, ennyi gyóccër mellett nem is lëhet normálissan festëgetnyi. A tyúkok ugyan tojnak, de én a drága tojást el nem festem a cigánnak, inkább veszek huszér' a százasba csokitojást, oszt' azt osztogatom nékik. Ha be nem zárom a kaput magamra, oszt' ki nem húzom a csëngőt. Pézem nincs, azt ki is szoktam írni a kapuba, így feleannyi gyerëk csënget be. Nem tudok én mán ugráni mindeggyiknek kifele. Azé' a litániára elmënëk majd, mer' ollyan szépeket tud mondani a pléjbános, jaj, hát a lelkëm mingyán mëgtisztúl, ahogy hallgatom a történetëket. Tík azé locsolkoggyatok, tik meg lyányok fessétek a tojást' mer' anná nagyobb csalódás nincsen a férfiembërnek, ha a sëmmijé locsojja a kölnijit. Még akkor is, ha nincs bajusza. Isten mëgággyon bennetëket, lelkejim, legközelebb mán az új szomszédrú mesélek, mer' arrú is van mit mondanom...