Megszépült a szerkesztőség

Lengyel, magyar – két jó barát. Ezt tartja a mondás, ez azonban még nem ok arra, hogy a Lengyelországból importált, lapraszerelten leszállított asztalegyüttest mintegy 5 óra alatt kelljen hogy összeállítsa egy erre szakosodott taktikai csapat, amelynek vezetője én voltam. (Bár néha a többiek lehurrogtak, hogy ezt vagy azt nem úgy, hanem amúgy kellene csinálni, én mindig átvittem az értelmet, és győztesen kerültem ki a verbális csatározásból.) Mindezen szervezetlenség csak abból eredt, hogy én ugyan felütöttem az összeszerelési utasítást, amiben az első lépés a Przygotowanie elementów volt, de a lengyel kollégák elfelejtettek magyar összeszerelési utasítást mellékelni a bútorhoz, így kénytelenek voltunk az igen informatív rajzokra hagyatkozni. Ezek azonban legalább használhatónak bizonyultak.

A hosszas csavarozás, fiókhegesztés, összeállítás és ragasztás közben a csapat egyik tagja (egy jókedélyű rokongyerek) bejelentette, hogy a bútorokhoz mellékelt ragasztó furcsa módon érdekes ízű. Nem akartam megtudni, hogy honnan tudja, de innentől kezdve minden bútor megmaradt ragasztóját kidobtam a kukába, mégse azon nőjön már fel a gyerek.

Öt órányi munka után a szerkesztőségünk teljesen megváltozott, ím betekintést nyerhetnek most a kedves olvasók:

Előtte

Utána. A blog a bal oldali gépen készül. :-)