Fel sem tűnik a mindennapok során az, hogy van áram. Rutinból felkapcsolt lámpák sztrájkján veszem észre, hogy már megint elfelejtettem az áramszünetet, de a munkahelyi kaputelefon gombját is élből nyomkodtuk páran, és bosszankodtunk, hogy alszik a portás. Pedig hát nem, csak éppen nem vehette észre a jelzést.
Napközben tanult kollégám rámutatott, hogy áram nélkül teljesen megváltoznak az emberek. Nem volt tolongás a fénymásoló előtt, nem rohant senki, hogy találjon egy szabad számítógépet. Semmi. Általános lassulás volt jellemző az egész napra. Az emberek a rohanás helyett hozzáfogtak egymással beszélgetni, megindult a szocializáció, szóval – ahogy mondani szokás – minden rosszban van valami jó.
Délután megindult az áramszolgáltatás: energiáért lihegő fagyasztónk rögvest megkezdte a munkát. Volt azonban egy hely, ahol továbbra sem volt áram, ez pedig az autónk elektromos rendszere. Egyik pillanatról a másikra adta meg magát pár nappal ezelőtt az akkumulátor, nem indította az autót. Próbáltuk tölteni jóravaló emberektől kölcsönkért akkutöltőkkel, de a kívánt hatás elmaradt. Így, csak hogy legyen mire költeni, újat kellett belőle vásárolni. Számomra újdonság volt, hogy ebből létezik jobbos és balos kivitel is, persze logikus, ha belegondolunk: nem minden autóban ugyanoda esik a két polaritás. Az autószerelés engem egyébként is mindig meglep, az meg még jobban, ha én szerelek, és eredményeket érek el... A lényeg, hogy végre indul a gép, pöccre.Kalandra fel, cimborák!
2 megjegyzés:
Nagyon ügyes voltál! :-) És örülök is nagyon, hogy végre jó a kicsi kocsi. :-)
Köszönöm. :-) Én is örülök neki nagyon. Remélem, hogy tartós marad ez az állapot, vagy 5 évre.
Megjegyzés küldése