Thozoo naplója: Filmekről röviden

2007. november 21., szerda

Filmekről röviden

Nem olvastam jó kritikát sem az Ocean's thirteen című filmről, csakúgy, mint ahogyan a Minden6ó második részeként is felfogható Evan, a mindenhatóról sem, ennek ellenére megnéztem mind a két alkotást. Egyrészt nagyon kíváncsi voltam mindkét filmre (ismerve az előző részeket), másrészt kíváncsi voltam, mennyire állják meg a helyüket az olvasott kritikák, amelyekről kiderült, hogy rendkívül szubjektívek tudnak lenni, az olvasottakkal ellentétben ugyanis nekem mindkét film remek szórakozást nyújtott.

Ocean's thirteen

Az, hogy a film amúgy is brilliáns szereplőgárdáját kiegészítették Al Pacinoval, szerintem telitalálat. Hiányzott valaki a palettáról, ő tökéletesen teljesítette, amit elvártak tőle. A filmben nagyon jók az előző részekre való utalások, mint ahogyan az a helyzet is, amikor a régmúltban ellenségként feltűnő szereplőkkel a cél érdekében most szövetséget kell kötniük a kaszinórablás mestereinek. Persze mindenki akar a zsákmányból egy kicsit...

A sztori természetesen nem durran akkorát, mint a legelső részben, de ez nem meglepetés a második rész után: ott se szólt akkorát. Viszont szerintem egy vállalható, jól felépített alkotás ez is, egy kicsit más szemszögből megközelítve a rablást, mint ahogyan eddig láttuk. A lehetetlen célok kitűzése, a kivitelezésbe becsúszó hibák és problémák, valamint ezek megoldása itt is megvan, és szerintem rendkívül szórakoztató az egész film, érdemes megnézni.

Evan, a mindenható

Na igen, hát persze. Nyilván. Nincs benne Jim Carrey. Viszont ha újranézzük az előző részt, ott is megmutatkozik az Evan Baxtert alakító Steve Carrell páratlan játéka, főként abban a jelenetben, amikor a stúdióban megpróbál beszélni - de az éppen akkor Istent játszó Jim Carrey meggátolja ebben. Iszonyat jól csinálja, és rendkívül vicces, szóval van tehetség a fickóban. Ezt ki lehetett volna aknázni, azonban ebben a részben nem tették ezt, a sztori ennek ellenére is mulatságos.

Evan nem kap isteni hatalmat, olyat már láttunk az előző részben. Helyette bibliai kihívás elé kell nézzen: az Úr megkéri, építsen bárkát. Az időközben képviselővé lett Evan nagyon nem akar engedelmeskedni a fehér ruhás öregúrnak, azt meg főként nem hiszi el neki, hogy ő az Isten. Később azonban szemtanúja lesz az Úr meggyőző erejének, és bár karrierje és családja romokba dől, megépíti a bárkát. Persze hepiend, persze örülünk a végén.

Az állatok idomítása/animálása kiemelkedő a filmben. Főként szuper a halas jelenet, amikor főhősünk (mivel Noé-szindrómában szenved) vonzza az állatokat, ráadásul párosával, így aztán a halak se tudják róla levenni a szemüket az akvárium mögül. A meg-megmozduló szereplő ritmusára újra és újra helyet változtató halak szerintem zseniálisan sikerültek, rendkívül röhögtem, amikor itt tartottunk a filmben.

Személy szerint mindkettőt ajánlanám megtekintésre, könnyed délutáni kikapcsolódás ürügyén.