Egyben tartottam meg a dupla órámat, szünet nélkül. A téma is így kívánta, meg aztán a második óra végén belefért egy kevéske játék, mielőtt elhagytuk a termet. A hosszas magyarázás az aktívtáblánál tornázva kifárasztott, jól esett leülni. Amíg a csapat jászott, gondoltam, elolvasom a leveleimet. A kedvesem által küldött üzeneteket böngészve egyszer csak csendben lett a csapat, majd röhögésben tört ki. Először nem értettem, mi a téma, aztán rájöttem: az általam látott képet ők is látták, hatalmas méretben kivetítve a táblán.Fél másodperc alatt sikerült kikapcsolnom a projektort, és a fülem is vörösek lettek. Öregszem, vagy én nem tudom, de halál amatőr vagyok mostanában. Szerencse, hogy nem egy bizalmasabb hangvételű levél volt terítéken...
Vissza kell szokni az iskolához, minél előbb.
---
Illusztráció: http://www.sxc.hu
3 megjegyzés:
Még szerencse, hogy nem olyan dolgokat írtam, mint amilyeneket szoktam. :D
Lett volna pirulás! ;-)
Magam is megköszöntem azóta egy párszor az Úrnak, hogy akkor éppen fegyelmezted magad. ;-) Évekig hallgathattam volna, amit ott olvastak volna. :-)
Gáz!! :-)))
Ejnye, ejnye Zoli bácsi:) Velem is előfordulnak bakik:)
Megjegyzés küldése