24

Írtam már arról, hogy nem nézek tévét, ennek ellenére nézek sorozatokat. Reklám nélkül, DVD-n, és főleg az utóbbi időben. A nagy kedvenc Helyszínelők fénye megfakulni látszik újabb nagy felfedezésem, a 24 mellett. Eddig a sorozat első két évadját láttam, és meg kell mondjam, van ebben valami irdatlan jó dolog. A sorozat neve ugye onnan kapta a nevét, hogy minden 24 részből álló évad egy napot mesél el, és teszi mindezt úgy, hogy "valós időben" történnek a cselekmények: egy rész egy óra történéseit fogja át. Ennek megfelelően egy kicsit szokni kell, hogy ha elindulnak a szereplők valahova, ahová 20 perc múlva fognak megérkezni, akkor tényleg 20 perc múlva érkeznek. Nincs a játékfilmeknél megszokott beül a kocsiba - felülnézeti kép - megérkezik vágás. Hozzá kell tenni, hogy az epizódok a reklámidő bekalkulálása végett 40 percesek, és így, reklám nélkül nézve azért néha felbomlik a valós idő érzete: 5-6 perc múlva is ugyanott álló, ugyanazt csináló szereplők, melyek talán tévében nézve, tele reklámmal, fel sem tűnnének.

Ebből az időbetartásból adódóan egy kicsit minden "lassabban" történik, még annak ellenére is, hogy fordulatokban nem szűkölködik a sorozat, minden rész tartogat meglepetéseket. Külön élvezetes az operatőrök által soha le nem tett kamera, amely mindig a szereplőkkel mozog, megy előttük és utánuk, be az ajtón, ki a szabadba. Mintha csak egy pörgős dokumentumfilmet látnánk, nem is tudom mihez hasonlítani. Azt az érzést, hogy ott vagyunk, benne a történetben, szuperül visszaadja. Legalább annyira, mint az osztott képernyő a jelenetváltások között: a cselekmény sok szálon fut, mindenkit látni, hogy éppen mit csinál - már csak az a kár, hogy nem én választhatom ki, hogy melyik szálat szeretném nyomon követni a következő pár percben.

Szóval mától rajongó vagyok, és Jack Bauer szövetségi ügynök feliratú matricát és kitűzőt gyűjtök. :-)