Oldalak

2007. július 23., hétfő

Uborkaszezon

Rohadt meleg van, itt a nyár, és tulajdonképpen semmi nem történik. A betervezett nyaralásig még hetek vannak hátra, addig meg csak párolódom a lakásban, kedvesemmel gyűjtjük az információkat, hogy hova menjünk, meddig, mennyiért...

Panaszkodni azonban nincs okom, hiszen tulajdonképpen történelmi pillanatot is átéltem a mai napon: befejeztem az összes filmem egy adatbázisba való felvitelét, így aztán bármikor meg tudom mondani, mi van meg milyen formátumban, mekkora méretben és miről szól. Jó dolog ez, mivel a problémakörrel már szenvedtem egy ideje, egész pontosan soha nem tudtam megnézni, hogy egy film megvan-e, vagy csak láttam, esetleg csak felirattal van meg, vagy hogyan is. Házi feladat lenne a fotóim IPTC-adatainak töltögetése is, ahogyan azt elkezdtem 2006. novemberében, de ehhez a monoton munkához nagyon nincs kedvem. (25.000 kép van a számítógépen, ebből kb. kétezer lehet címszavazva, a többi még vár.) Ugyanúgy jó lenne ezzel is haladni, mint ahogyan az évek során felgyülemlett dolgozatok, elméleti tananyagok és hasonlók fájljainak rendezgetésével, de egyszerűen lusta vagyok hozzá, és ebben a melegben csak egyre lustább leszek.

Ráadásul támadnak a bogarak: minél melegebb van, annál többet látni belőlük. A tetőn donganak a darazsak, ahogy az este leszáll különféle pókok lepik el az ablak környékét, kívül és belül. A legváltozatosabb fajták kerülnek elő: hosszú hajszállábú-de-kisközepű pók, rettentőfekete lapos pók, darázsszínű tömörpók, plafonról az orcám elé liftező picike pók... felsorolni sem tudom, hogy mennyit láttam már. Utóbb barna színű, meghatározhatatlan bogarak is repkedtek meg másztak, vááá, de őket sikeresen kiirtottam, legalábbis remélem: az elkövetkezendő napokban kiderül, hogy mennyire volt hatásos az akcióm. Plusz ráadás: a szúnyogok. Nincs annyi belőlük, mint pl. tavaly, de azért támadnak szépszerével, elektromos VAPE nyomja állandóan az irtóanyagot a levegőbe.

Egy óra elmúlt, de még nem ettem egy falatot sem, csak iszok, mivel állandóan a tikkadás szélén vagyok. És most, mint egy angyali üzenet, SMS érkezik a kedvesemtől, hogy indul haza! Megváltás ez: társaság, beszélgetés, és végre-valahára ebéd, ami most nagyon jól fog esni. Rakott kelkáposzta, szereted? Én igen.

Jó étvágyat mindenkinek! :-)

---
Illusztráció: www.sxc.hu

Nincsenek megjegyzések: