Verdák

Hamarosan itt az augusztus, újabb zöld kártya kell drága autómnak. Ami újabb ezresek kifizetését jelenti. Jövőre pedig - belegondolni is borzasztó - újfent műszaki vizsgára megy a kicsike. Ő nem izgul, én annál jobban. Emlékszem az előző műszaki vizsgára is, nem telt eseménytelenül. Csendben vártuk a sorunkat, mint más a messiást, amikor megjelent egy kocsi a távolban. Egy kipolírozott masina. A várakozó tömeg szinte szájtátva nézte, ahogy az öreg, csillogó-villogó autó méltóságteljesen gurult a műszaki vizsgára váró járművek sora mellett. A napfény szinte tündökölt a korához képest fiatalra kozmetikázott jármű minden egyes pontján, vakítva a szemlélődőt. A lassú, méltóságteljes közlekedés, a benne uralkodó tisztaság mind eleganciát sugárzott. Mire belefeledkeztem volna a csodálatba, az autó egy árnyékos helyre gurult, éppen a várakozó sor elé, az első helyre.

Némiképpen morcos lettem. Bántotta az igazságérzetemet, hogy ez az ember most itt embertársaimmal tol ki, amikor beáll az egész sor elé, de még jobban bántott, hogy én a sor elején voltam. Legalábbis eddig. Az elsőbbséget igazságtalan versenyben elvette tőlem ez a balfék.

A felhangzó kérdésre (nem kéne sorba állni?!) méltatlanul csak annyit közölt a vén autó vezetője, hogy ő, amikor néhanapján gyengeség gyötri, az orvoshoz is időpontot kért, éppen így járt el most is. Mindezt a megvillanó felnikulcsok és pajszerek kereszttüzében meglehetős nyugodtsággal és az autójához illő eleganciával közölte.

Nem sokunknak volt fogalma arról, hogy miért pont 8 óra 23 percre kapott időpontot (és egyáltalán hogyan kapott időpontot), és miért pont ennek a sornak a legelejére, tűrtük tehát a megpróbáltatásokat.

Hamarosan kinyílt a kapu, és ez az unalmas szürke kocsi begurult rajta. Eltelt 10 perc, majd még 20, mire a kapu újra kinyílt, és az én autóm következett. A csotrogány még akkor is bent állt, vadul rángatták a kormányát, és sokadjára is a fékpadra küldték. Még akkor is játszottak vele, mikor az én autóm vizsgázott.

Kicsit később kinyílt a túloldali kapu, és ez a szar régi gép olyan megalázottan jött ki onnan, hogy a várakozók egész hada elégedetten csettinthetett, és kedély-lenyugodva ülhetett vissza az autójába. Ők nem látták, csak én, hogy a hátsó rendszámtábláján vidám citromsárga címke díszelgett, jelezvén, hogy megnyerte a diadalt, és két év múlva ugyanitt találkozhatunk vele.

---
Illusztráció: http://tidentenn.com