A kisvárosi számítástechnikai üzletek eddig mindig csak rémálmaimban jöttek elő, ma azonban mégiscsak úgy döntöttem, hogy megpróbálkozom velük. Fogjuk fel tesztként. Memóriát szerettem volna vásárolni, számítógépem kapacitásait bővítendő.
Az első üzlet 10 óra helyett már negyed 11-kor ki is nyitott; unott képű, huszas éveiben járó eladó srác vágódott be a vevők előtt az egyébként igen szép belső térrel rendelkező boltba. Kérdésemre, hogy kaphatnék-e memóriát "hű" meg "há" volt a válasz, és az ebben a környezetben megszokott "jövő hétre tudok hozni" lett a vége. Gondoltam naivan, nem kell, hogy itt megálljak, hiszen számos üzlet vár még engem tárt karokkal, így ott hagytam őket, és a jövő heti szállításról is lemondtam.
Második üzlet: sajnos nincs. "Ma már az összeset eladtam", jött a válasz, egy órával a nyitás után. A polcon található 3-4 elárvult, és persze teljességgel különböző memóriamodult látva elhittem, és mentem - meg kell mondjam, nagy reményekkel - a következő üzlethelyiségbe. Az utolsóba.
A kínálat itt sem volt meggyőző: a hatalmas polc 2/3 részét HP festékpatronok foglalták el. Memória is volt, mondhatni özön, csak éppen olyan nem, amire nekem szükségem volt. Így innen is üres kézzel távoztam.
Végkövetkeztetés: semmi nem változott, rémálmaim pedig megalapozottak voltak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése