Mit fotóztam 2015-ben?

Megint eltelt egy év, ideje fellapozni a mobilos fotóalbumot és kiválogatni azokat a képeket, amelyek még a mobillal készült tucatfotók közül is kiemelkedőek. Vagy azért, mert egész jól sikerültek, vagy pedig azért, mert megismételhetetlen pillanatot örökítenek meg. Az elmúlt években nagyon sokat kellett vadásznom egy-egy jobban sikerült fotót, idén azonban a bőség zavarában először több, mint 60 képet sikerült összeszednem, majd éles szemmel újra átnézve közel a felére csökkentettem a képek számát. Ahogy végighaladunk az évet összefoglaló fotósorozaton, a nyájas olvasó számára is láthatóvá válik, hogy mit fotóztam 2015-ben.

Az év első napsugarait

Változékony időjárást

Macskasziluettet

Teljesítményt

Egy angyalka álmát

Az ébredő tavaszt

Nyolclábút

Perzselő nyarat

Rejtőzködő Napot

Remek hangulatot és ízeket

Felújítást

Ínycsiklandó falatokat

Jutalmat 10 kilométer után

Ért kalászt

A legutolsó utcát

Gépbetegséget

Reménytelen küldetést

Váratlan utazást

Pamacsot

Szerelmi vallomást

Felmentő sereget

Napfelkeltét

Tiszakanyart

Házi pizzát

Félmosolyt

A nyár utolsó lobbanását

Alvási technikát

Az ősz eljöttét

A jelenben élő múltat

Egy álom beteljesülését

Az óév búcsúját

Kellemes karácsonyi ünnepeket!

Szerkesztőségünk kellemes karácsonyi ünnepeket kíván minden egyes olvasójának!

Karácsonyi furcsaságok

Így az ünnepek közeledtével minden eladó. A gyártók az összes fölösleges készletet próbálják ránk tukmálni, vélt vagy valós akciókkal csábítanak bennünket, hogy keservesen összekuporgatott, szépen csöngő pénzünket mindinkább nagyvilági hívságokra szórjuk el számolatlanul. Az egyik Nagy Bevásárlóközpontban pl. a húsvétról megmaradt nyulakat próbálják meg új köntösbe bújtatva elpasszolni:

Mikulás nyúl

Hát ez azért már mégiscsak! Furcsa ugyanakkor, hogy nem is kis múltú, gagyi gyártóról van szó, amely még a nevét sem röstellte a nyúl horpaszára nyomtatni. 

Ezen már kiégtem, de ekkor még csak a bejáratnál voltunk. Kicsit odébb haladva láttuk, hogy sikeres művésznők genetikai információihoz is meglepően olcsón juthatunk hozzá. 

Örökítőanyag kedvező áron

Nem mertünk elmenni a játékosztályra megnézni, hogy van-e kicsi labor, amibe csöpögtetve apró Beyoncék kelnek ki a szemünk láttára, de őszintén mondom: nem lepődtünk volna meg ezen sem.

Aztán pedig itt van az ünnepi gagyiáradat csimborasszója: amit ma láttam, azon végképp ledobtam a láncot. Nem tudom, hogy melyik nyomdaipari manufaktúra veretes terméke az alábbi kaspó, mint ahogy azt sem, hogy hogyan csúszhat át ilyesmi bármilyen minőségellenőrzésen. Valószínűleg felmondott a grafikus azelőtt, hogy befejezte volna a munkáját, mert ilyet én még nem láttam soha. Ezt nézd: 

Sample text, vagyis "Mintaszöveg"

Sample text! Ott hagyja a mintaszöveget, amit valami értelmesre kellett volna átírnia! Semmi I love flowers, semmi Enjoy the spring, semmi! Hát ilyen nincs, ezen aztán végképp ledobtam a láncot, de 900 jó magyar Forintért el lehetett volna hozni ezt is. Hát én ott hagytam...

Dicsőség mennyben az Istennek

Jön a karácsony, már csak 10 nap van hátra, engem pedig rettentően elkapott a karácsonyi hangulat, ezért hangszert ragadva klimpíroztam el a "Dicsőség mennyben az Istennek" című éneket. Kerüljetek hangulatba ti is!

Paranoiás, mocsok tűzfalak labilis idegzetű embereknek

Az elmúlt héten házi dolgozatot írattam a tűzfalakról. Mondhatom, elolvasásuk közben nagyon jól szórakoztam. Íme egy pár gyöngyszem az elkészült művekből:

"... az egyik feltelepített program a tűzfal, a másik igazából fogalmam sincs mire jó, mert nem volt annyi lelki erőm, hogy elindítsam." 

"... a hozzám hasonló labilis idegrendszerrel rendelkező embereknek nem javasolnám nyugodt szívvel az ehhez hasonló tűzfalszoftverek telepítését." 

"A felület viszont nagyon egyszerű. Egyszer sem kell végignézni." 

"Jobban megnézve a telepítőt, a kis mocsok az ablak bal alsó sarkában elrejtett egy személyre szabás opciót, ahol kikapcsolhattam volna a Chromodo és más baromság telepítését." 

"Végeredményben örülök, hogy eltelt ez a két hét amíg a gépemen volt, több bajt csinált a tűzfal, mint egy vírus szokott…" 

"Beállítások módosításával könnyedén csökkenthetjük a szoftver paranoiáját."
"Igazából nem szeretném megnézni, hogy pontosan hány fenyegetés volt, mikor utoljára megnéztem 473-nál járt."

Ötöst mindenkinek! :)

Pekingi szmog

Napok óta nem láttam a kék eget, annyira be van borulva, egész nap világítanak a lámpák a lakásban, de azért annyira nem rossz a helyzet, mint Pekingben: a hatalmas méreteket öltött légszennyezettséggel lassan megfojtja magát a város. Borzalmas még képeken is látni mindezt, hiszen ez olyasmi, ami elől nem tud a helyi ember menekülni. Az ott lakók úgy várják, hogy némi szél kitakarítsa a füstködöt a város szegleteiből, mint mi itthon várjuk az esőt két hét forróság után.

Elképesztő képek Pekingről:

Felülről (forrás: Huffington Post)

Csak így látható az ég (forrás: Feng Li / Getty Images)

Ez nem köd: nagy része szennyező anyag (forrás: wetter.at)

Éles kontraszt (forrás: ma.hu)

Az ún. PM2,5 mutató (ami a tüdőből egyáltalán nem, vagy csak nehezen kiürülő por koncentrációját mutatja) egészségügyi határértéke 25 az Egészségügyi Világszervezet szerint, ez Peking bizonyos részein a 600-at (24×-es érték), míg más területeken a 900-at (36×-os érték) is eléri. Nem csoda tehát, hogy az ott élők nagy része maszkok mögött éli a mindennapjait – amelyek gyártására egyébként külön iparág szerveződött.

Egy selfie (forrás: thestar.com)

Gyakorlat teszi a mestert

Folyamatosan gyakorolok szintetizátoron, hogy bővítsem a repertoárt, mostanában ez viszi el nagyon sok időmet. Íme egy újabb próbálkozás 1976-ból, illetve 1980-ból.

Az első lecke

Nagy álmom vált valóra november elején, amikor szert tehettem egy Yamaha PSR-E353 szintetizátorra. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy mindig is érdekelt a zene és a zeneszerzés (a blog tetején lévő Zene menüpont sok mindent elárul az érdeklődőknek). A számítógépes zeneszerzés és a művek élőben való előadása azonban két teljesen más műfaj: míg az előbbinél az okosan felprogramozott számítógép bármikor hiba nélkül eljátssza a zeneművet, élőben még a legegyszerűbb dallamokat is egyelőre elég nehéz számomra elprüntyögni, főleg kísérettel. Nem mondom, jól jön az előző évek számítógépes zeneszerzési tapasztalata, hiszen jó aránnyal találom el a helyes hangokat, néha azonban a kezeim teljesen összezavarodnak és muszáj kiszellőztetnem a fejem, hogy utána közel hibátlanul el tudjam játszani a kiválasztott dalt.

Szerény repertoáromból most egy igazi klasszikust mutatnék be nektek, mely egyszerűségében nagyszerű: Brad Fiedel remek szerzeménye a Terminator című filmben debütált 1984-ben, s fülbemászó dallama, azt hiszem, sokunkban megragadt.

Az eltűnt kesztyű

Kedves nejem kabátzsebe

Kiszakadt, kiszakadt.

Bosszankodott ő miatta 

Jó sokat.

Mindig mondta: mondjad, uram,

Mi legyen? Mi legyen?

Varrógépem, mondjad, miért

Nincs nekem?

Lesz majd neked varrógéped,

Anyukám, anyukám.

Addig fűzzed át cérnád

A tű fokán!

Kézzel bizony megvarrni én

Nem tudom, nem tudom.

Édesanyám segít nekem –

Gondolom.

Két asszony a varrógépnél

Mit fecseg? Mit fecseg? 

Nem tudod meg, kedves komám,

Úgy lehet.

Megy a cérna, megy a beszéd

Rettenet, rettenet!

Zsebben, hogyha volt valami,

Bent reked.

Sötétedik, jön az este,

Anyukám, anyukám.

Illő volna indulni már, 

Úgy biz' ám.

De a gyerek kis kesztyűje

Hol lehet? Hol lehet?

Hogy lehet, hogy a kis kesztyűt

Nem leled?

Tűvé tettem már a lakást

Anyukám, anyukám.

Elhagyhattam azt valahol,

Úgy biz' ám.

Hová tetted te a kesztyűt, 

Életem, életem? 

Zsebbe tettem, el ne vesszen

Énnekem.

Atyavilág, mit csináltunk

Anyukám, anyukám!

Zsebbe varrtuk be a kesztyűt,

Úgy biz' ám.

Addig varrtak-beszéltek az

Asszonyok, asszonyok,

Bevarrták a kesztyűt oda,

Meghalok.

Írom én e történetet

Röhögve, röhögve.

Versbe öltöm, maradjon meg

Örökre.

Dizájnvonalkódok a Lidl-ben

Valami elindult a Lidl-nél is: sajátmárkás termékeik vonalkódjait elkezdték kidíszíteni. Nem ártott, hiszen a legtöbb ilyen terméknél a vonalkód hatalmas méretű a minél gyorsabb szkennelést elősegítendő, ám az sem árt, ha egy kicsi játék is belefér a vertikális vonalak világába.

Búzadara

Étolaj

Tej

Uborka

Egyelőre úgy látszik, hogy csak egyes termékcsoportokat jelölnek különböző szimbólumokkal, de ezek jópofák és a csomagolás sem lesz olyan egyhangú tőlük, nekem tetszik. Persze még messze vannak a japánoktól, akik gyakorlatilag művészi szintre emelték már a vonalkódokat is, mindezt úgy, hogy a kód – természetesen – így is beolvasható a termékről, hiszen éppen elég, ha egy rövid vízszintes sávon belül minden vonal és a közöttük lévő üres rész látszik egymás után.

A japánok jobban vágják a témát (forrás: designmadeinjapan.com)

Remek ötletek vonalkódokra (forrás: fourinthemorning.ca)

Egyszóval van még mit ellesni az ázsiai kollégáktól, de az irány remek! Csak így tovább! :)

Tibor közbeszól

Üdv, olvasók!

Én Tibor vagyok, a Thozoo naplója főhadiszállásának takarítója. Látom, nem nagyon szaporodnak a bejegyzések mostanában, ezért gondoltam, ha már a Tisztelt Főszerkesztő Úr nem hajlandó venni a fáradságot, hogy megossza veletek az életét, majd írok én. Szép munka a takarítás is, de ez a blog annyira el van hanyagolva, hogy ha nem írok ide valamit, egész biztosan elveszítem az állásomat. Mondjuk, nem irigylem a Főszerkesztő Urat, hiszen azt sem tudja, hogy hova kapjon. Éjt nappallá téve dolgozik a szerencsétlen. Volt olyan, amikor megsajnáltam, de aztán mindig meggondoltam magam. Bevállalt ő mindenféle netes munkákat, aztán azokkal bíbelődik. Dúrja a kódot, építi a web jövőjét. Még flipperezni sincs ideje, azt se tudom, hogy mikor láttam játszani utoljára – pedig itt bent a szerkesztőségben bizony előfordult, hogy titokban löködte a vasgolyót órákig! Hol vannak már azok az idők...! Elmúltak.

Mostanában egyébként különösen nagy figyelmet fordít arra, hogy a gyermekének zenei ízlését a lehető legfinomabban kimunkálja, ezért meg is vásárolta az új Ákos CD-t, a Még egyszer-t. Tetszik neki piszkosul. Arra bezzeg van ideje, hogy azt hallgassa. Azt mondta, hogy majd ír róla kritikát, de persze nem jutott el odáig, itt van a monitorán egy sárga cetli, amire fel van írva. De aztán meg azt mondja minek írjon, a Kulturography sokkal jobban megfogalmazta, miről is szól ez a lemez. Olvasta itt nekem a minap, az Erasure-lemezes résznél már könnyezve röhögtünk, pedig igaz minden szó.

Ha már a gyereknél tartottam, el kell mondanom, hogy ő meg már majdnem fél éves, hihetetlen, hogy hogy elszaladt az idő. Játszanak sokat, forgatja azt a gyereket, meg emelgeti fel majdnem a plafonig. A kicsi meg visongat örömében! Édes egy kölyök, bírom nagyon. A minap is teszek-veszek, hát nem elvette a porrongyomat? A port lehet törölni itt egyébként, száll mindenre, az egész szerkesztőség ki van halva, mindenki megy a maga dolga után. Nem lesz ez így jó, azt mondom én, de persze nem én vagyok a Főszerkesztő, nem nekem kell tudnom. Én csak nem akarom, hogy megszűnjön a munkahelyem. Így aztán nagyon remélem, hogy a Tisztelt Főszerkesztő Úr, ha olvassa ezeket a sorokat, észbe kap végre és minőségi tartalmat nyújt az olvasóinak, akik egyébként rendületlenül látogatják az oldalt mind a mai napig, bár az utóbbi napokban már lefelé konyul a látogatottsági görbe. Ideje lenne feleszmélni!

Na, remélem, hogy eme üzenetem megteszi a hatását. Ha sorban jönnek a posztok, akkor elértem, amit akartam és talán az állásom is megmarad. Ha nem jönnek, akkor nagy valószínűséggel kirúgott ez a mocsok és kereshetek másik állást.

Minden jót kívánok nektek!

Tibor,
a takarító szakszemélyzet

Osztálytalálkozó - 21 év után újra

Remek rendezvényen vehettem részt a hétvégén: 21 év után újra találkozhattam általános iskolai osztálytársaimmal egy osztálytalálkozó keretében. Igen érdekesen alakult a dolog, volt osztályfőnökünk egyéb elfoglaltságai miatt nem vehetett részt ezen az eseményen, így – mivel igen felkészült, s mondjuk úgy, trenírozott pedagógus vagyok – magam ültem a katedrán, s a naplót lapozgatva felidéztük, hogy kivel mi történt az elmúlt két évtizedben, illetve mit tudunk azokról, akik nem tudtak eljönni ezen a délutánon. Meg kell mondjam, vártam már ezt az eseményt évekkel ezelőtt is, de soha semmi nem lett belőle, egészen mostanáig.

1994

2015

Sajnos a csoportkép elkészülte, valamint pár régi kép és film megtekintése után nem tudtam maradni az osztálytársakkal, ennek ellenére jól éreztem magam addig, amíg ott lehettem. Rendkívül hálás vagyok azoknak, akik kezükbe véve az irányítást megszervezték ezt a délutánt, innen is megköszönöm ezt nekik. Jó volt veletek srácok-lányok! Remélem, hogy rendszert csinálunk ebből és a 25 éves találkozón megint együtt leszünk! :)

Változnak az idők

A rendszergazda-tanoncokkal, miután megnéztük az objektumorientált programozás alapjait, egy tesztet szoktam kitöltetni, amiben az addig tanultakat kérdezem vissza. Úgy gondoltam, tanulságos lehet, ha a ma kitöltött teszt során benne hagyom a tavalyi tanulók válaszait is, amelyet csak akkor látnak a diákok, ha a saját válaszukat megadták (így az idei diák csak utólag láthatta a tavalyi választ, abból ötletet nem meríthetett). A tavalyi évfolyamban volt egy válasz, ami nagyon elgondolkodtatott és nagyon meglepő, hogy ugyanaz a válasz idén is megérkezett, csak egy kicsit másképp.

Elmagyarázom részleteiben. A tesztben van egy feladat, amelyben az informatika területéről kell meghatározni ismeretségi és egész-rész kapcsolatban lévő dolgokat (objektumokat). Az ismeretségi kapcsolat (egészen röviden) azt jelenti, hogy az egyik objektum nélkül a másik objektum tökéletesen működik, éli a saját életét, önálló funkcióit ellátja. Az egész-rész kapcsolat ezzel ellentétben azt jelenti, hogy az egyik objektumnak szerves részét képezi a másik objektum, ezért a kettő – mondhatni – elválaszthatatlan egymástól.

Érdekes megfigyelni, hogy 2014-ben a diákok által adott válaszok között az alábbit találjuk:

Ezzel szemben ma, 2015-ben az alábbi válasz érkezett:

Bár a készítő azt mondta, viccelt ezzel, azért tudjuk, hogy minden "csak vicceltem" kijelentés mögött áll legalább egy fél igazság, így kíváncsian várom, hogy jövőre is befut-e ez a válasz, s ha igen, melyik kategóriába sorolja az ifjúság.

Szép kis nap

Ma fél ötkor keltem. Nem azért, mert akartam, hanem mert a pizsamás ébresztőóra pontosan ebben az idősávban kezdett el aktív lenni. Végül is már csak 2 órát aludhattam volna az eredetileg tervezett ébresztőig, így egyértelmű, hogy kikeltem az ágyból – a picike igényelte a törődést.

Felhúztam a redőnyt. Jaj, de kár volt. Le is húztam vissza. Esett. Sőt, azután egész nap, megállás nélkül. Ami alapvetően nem zavar, ha nem túlbonyolított a napom, de a mai napom eléggé túlbonyolított volt, legalábbis ami a délelőttjét illeti. Egyszer csak azt vettem észre, hogy ballagok első órára. Félig aludtam. Katasztrófa. Első órában biometrikus azonosítás volt a téma, beszéltem össze-vissza, pedig akkor azért már túl voltam a napi első kávéadagomon. Hiába, vannak helyzetek, amikor az instant kávé sem segít.

Harmadik óra után elfáradtam. Adatlapért. Amúgy is elfáradtam, de alapvetően adatlapért fáradtam be egy helyre, ahol mindenki kacagott. Mertem remélni, hogy nem rajtam kacagnak, mert akkor már eléggé nyúzott voltam. Az eső persze még ekkor is megállás nélkül szöszmögött, eláztatva mindent és mindenkit. Ezután a papírboltba mentem, ahol szokott lenni, amit kerestem, de most éppen nem volt kapható. Sebaj, megérte bejönni ide is, az esőben. Utánam szóltak: délután kapható lesz. Jó, majd visszajövök az esőben, természetesen. Ezt már hazafelé gondoltam magamban, ahol kocsiba be, kettesbe be, irány a gyerekorvos, mert gyermekünk szörcsög.

Doktornénire nem kellett sokat várni, felírt csöppeket, kencéket és ficéket, mehettünk dolgunkra. Posta, gyógyszertár, (ezen a ponton a kicsi bedobott egy frissítő alvást), bevásárlás vacsorára és jöhettem vissza (az esőben) a suliba. Volt még két órám, ahol elmondtam, mit megkívánt a haza. Utána visszakocogtam a papírboltba, az esőben. Ott már beléptemkor közölték, hogy nem kaptak ilyesmit: majd holnap. Aha, ja. Vagy holnapután.

Ebéd után a pizsamás ébresztőóránk annyira elemében volt, hogy este hétig egy szemhunyásnyit nem aludt, ellenben elvárta, hogy szórakoztassuk, ha már a kora reggeli ébresztőjét nem értékeltük kellőképpen. Így felváltva hurcibáltuk és hallgattuk, ahogy rongyosra ordítja a fülünket – ez ma egy ilyen nap volt. Persze voltak kellemes részei is, amikor negyed órára egy-egy játékkal le lehetett kötni és olyan időszakok is, amikor ő maga sem tudta eldönteni, hogy sírjon vagy nevessen, a végén pedig már mi röhögtünk rajta, ő pedig rajtunk. Közben estére elállt az eső, gyermekünk lassan elaludt, így kezdődhet a szabadprogram. Kár, hogy mindjárt elalszok. :)

És holnap indul minden újra...

Miért sunyik a kölykök?

Én nagyon sunyi vagyok!

Bizonyára minden szülő érezte már úgy, hogy a gyermeke szándékosan szívatja őt. Mintha csak tudnák a kicsik, mikor mit nem kellene csinálni, ezért pontosan azt csinálják. Az alábbiakban az elmúlt 4 hónap színe-javát gyűjtöttem össze: erre kell számítania a kezdő szülőknek, ha gyermekük csak egy picit is sunyi. :)

• Ha a kicsit valahova időpontra kell vinned, ő ezt megérzi és előtte 3 napig nem kakál. Az összegyűjtögetett csomagot tárgynapon, indulás előtt fél órával, negyed órával és 5 perccel tolja ki, ami legalább 3 pelenkázást (közben mosást, gyerekmosdatást stb.) jelent.
• Hazaérkezéskor az autóban mindig eggyel több gyerekalkatrész van, mint ami két kézzel megpakolva be tudsz vinni a lakásba, így kétszer kell fordulnod.
• Egy gyerek tömege és a vele együtt szállított babacuccok tömege között háromszoros szorzó van.
• Gyermeked a játszószőnyegen csak 5-10 percig képes játszani nyűglődés nélkül. Utána minden baja van. Kivételt képez ez alól, ha a játszás hajnali 3 órakor történik, mert akkor akár másfél-két órát is elszöszmötöl, hangosan kacarászva.
• Egy játékokkal teleszórt pléden egyik játék sem olyan szórakoztató, mint a pléd mellett hagyott pelenka. Utóbbival órákat lehet játszani, a játékok viszont 5 perc után teljesen érdektelenné válnak.
• Ha negyed órát vacillálsz azon egy boltban, hogy valamit megvegyél-e a gyerekednek, s utána úgy döntesz, megveszed, egészen biztos, hogy napokon belül ugyanazt ajándékba kapod valakitől.
• Azok az alapigazságok, amelyekről az összes általad ismert szülő ugyanúgy nyilatkozik (pl. a gyerek alszik a babakocsiban, autós ültetőben stb.) a te gyerekednél természetesen nem működnek.
• Ha egy légy berepül a lakásba, egészen biztos, hogy a gyerekedre száll le.
• Ha a gyermeked magasba emelve mindig kacag, s ezt büszkén meg akarod mutatni a szüleidnek, ott nem fogja produkálni: csak bambulni fog előre, nem értve, hogy most mi történik. 
• Idegen helyen a kicsi csak és kizárólag rajtad alszik. Amint bármilyen fekvőbútorhoz közelítesz, beindulnak a vészjelzői és szirénázni kezd.
• Hiába készítesz ezer fantasztikus fotót a kicsiről: amikor ki kell választani azt az egyet, amit előhívatnál a fali keretbe, kiderül, hogy egyik kép sem jó.
• Babakocsival sétálva gyermeked csak annál a járókelőnél nem kezd el ordítani, akitől igazán szabadulni szeretnél, arra hivatkozva, hogy a kicsi nem bírja, ha megáll a kocsi. Neki kedvesen vigyorog és gagyog.
• Remekül el tudod dúdolni (kis gyakorlattal rímekbe szedve) a Hull a pelyhes fehér hó dallamára azt, hogy éppen milyen házimunkát csinálsz, csak hogy fenntartsd gyermeked figyelmét.
• Az utcán csak akkor jön veled szemben 800 ember, amikor a kicsi végeláthatatlanul, torkaszakadtából ordít a babakocsiban. Persze mindenki rosszalló tekinteteket dobál feléd, hogy még rosszabbul érezd magad. Ha a kicsi szépen alszik, akkor üres az egész utca.
• Ha kiszedted a húslevest, kellő mennyiségű répát pakoltál bele, megvan a megfelelő Piros arany mennyiség is és már minden porcikád rákészült, hogy végre elfogyaszthatod a megérdemelt vasárnapi ebédet... na igen, pontosan akkor ébred Ő. 

Kipróbáltuk: Samsung NX3300 cserélhető objektíves kompakt fényképezőgép

11 évvel ezelőtt, amikor a szolnoki Cora megnyitott, nyitási akcióban 79.900 Ft-ért lehetett hozzájutni az akkor egész jó ajánlatnak számító Fujifilm FinePix S3000 típusjelű fényképezőgéphez. Nem sajnáltam rááldozni keservesen összekuporgatott érméimet, plusz vásároltam még memóriakártyát és akkuelemeket is, töltővel együtt. Így valamivel százezer forint fölött jutottam egy digitális fényképezőgéphez. A technikai fejlődést jól példázza, hogy akkor, 2004-ben egy 3 megapixeles fényképezőgép kiemelkedően jó felbontású, középkategóriás gépnek számított, az akkori kompaktok 1 megapixel körül teljesítettek. Most jött el az ideje annak, hogy a családi fényképezőgépet nyugdíjba vonultassam, és helyét átvegye egy viszonylag fiatal digitális fényképezőgép-kategória, amelyet MILC-nek hívnak.

Mi az a MILC?

A MILC mozaikszó a Mirrorless Interchangeable Lens Camera kifejezésből származik, amely tükör nélküli cserélhető objektíves fényképezőgépet jelent. A cserélhető objektíves megoldások éveken keresztül csak a tükörreflexes fényképezőgépek sajátjai voltak. Ezek a gépek azonban viszonylag nagy méretük (és áruk) ellenére sok vásárlót eltántorítottak a vásárlástól, így a piaci igényekre reagálva több gyártó is bevezette kínálatába a MILC-et: egy olyan megfizethető kategóriát szúrtak a bridge és tükörreflexes vonal közé, amely kis mérete ellenére lehetővé teszi különböző típusú objektívek használatát, így azokat a különböző fotós szituációknak megfelelően lehet cserélni a gép vázán.

Samsung NX3300: külső

A Samsung újdonságát szettben lehet megvásárolni, amelyben kapjuk a vázat, egy alap, a mindennapi felhasználáshoz megfelelő objektívet és egy pici vakut, amely külön szerelhető a vázra, a rajta lévő vakupapucsba csúsztatva.

Samsung NX3300 váz

A váz a "modern retro" jegyében a klasszikus fényképezőgépeket idéző forma mellett igen fejlett elektronikát, valamint kihajtható LCD-kijelzőt tartalmaz, így az önarcképek készítése is rendkívül egyszerűvé válik. NFC segítségével mobiltelefonunkhoz is kapcsolhatjuk, a fényképek elkészítését arról is (táv)vezérelhetjük, valamint lehetőség van a már elkészített képeket a telefonra átküldeni, s így másokkal megosztani. Mivel az élőképet a telefonra is képes átjuttatni, ezért videós babafigyelőként is használható. :)

A szettben kapott objektív 16-50mm-es (3,125× optikai zoomnak felel meg),
optikai képstabilizátorral, motoros és manuális zoommal, valamint iFn funkciókkal

A kapott vaku - nem vitték túlzásba

Mindennapos használat

A rendszer összeállítása igazából gyerekjáték. Miután összeállt a fényképezőgép, érdemes ellenőrizni, hogy van-e szoftverfrissítés a vázra, vagy az objektívre. A vázhoz nálam elérhető volt egy, amelynek frissítése teljesen egyértelmű és egyszerű: a Samsung weboldaláról letöltött .bin fájlt kell letölteni és a fényképezőgép memóriakártyájára másolni (amely memóriakártyát a szett nem tartalmazza, azt külön kell beszerezni). Ezt követően a menüben ki kell választani a szoftverfrissítést és kivárni azt a 2 percet, amíg a frissítés végbemegy. Érdemes a beállításokat csak ezután megtenni, mivel a frissítéssel a legtöbb addig már beállított érték alaphelyzetbe áll.

Miután az alapbeállításokat megtettük, semmi más dolgunk nincs, mint kattogni. Vétek volna azonban csak az intelligens automata módban használni egy ilyen fényképezőgépet, szánjunk időt a különböző beállítási lehetőségekben való elmerülésre, használjuk ki a programtárcsán található funkciókat, így rövidesen beletanulhatunk abba, hogy melyik helyzetben melyik beállítást célszerű használni. Ha döntésképtelenek vagyunk, bízzuk magunkat mégis az automata módra: a szoftver elképesztő ügyességgel ismeri fel a különböző helyzeteket: arc, tájkép, makró, felhős ég stb., a beállításokat pedig ennek megfelelően hangolja be. Természetesen a kreativitásnak sem szab határt egy ilyen fényképezőgép: a rekesznyílás-előválasztás, a zársebesség-előválasztás, a kézi megvilágítás-beállítás mind lehetőséget adnak a fotók finomhangolására, de a kompakt gépekben oly divatos Intelligens funkció is megjelenik (kiválaszthatjuk, hogy tájképet, gyereket, ételt stb. fényképezünk, majd ennek megfelelően különböző előre megadott paramétereket állít be a gépünk), valamint - ha már szelfikameráról is van szó - a Szép arc funkció is elérhető külön pontként a tárcsán, amivel az arcunk bőrhibái simíthatók el - sajnos csak a képeken. :)

Nem csak fotózni, de videózni is tudunk: maximálisan 1920×1080 pixel felbontású, másodpercenként 25 kockás alkotásokat készíthetünk, ezt is maximum 20 perc erejéig. 20 perc után új fájlt kell készíteni, így aki órákon keresztül akar videózni, annak ez a gép nem feltétlenül megfelelő választás. A videók MP4 formátumban készülnek, sztereó, 152 kilobites hanggal. (Nem pont hifi, ennek ellenére a hangminőség nem silány, magas és mély hangok egyaránt megmaradnak a felvételen, a beszéd jól érthető, a hangoknak nincs agyontömörített, fémes csengése.) Elvileg lehetőség van lassított videók készítésére is, ám az erre szolgáló menüpontot én nem találtam meg a fényképezőgép menüjében, többszöri nekifutásra sem, holott pontosan ugyanazokat a lépéseket követtem, amit a felhasználói kézikönyv ír. Meglehet, a végleges szoftverből kimaradt ez a lehetőség, pedig örültem volna neki, ha kipróbálhatom ezt és változatos dísztárgyak összetörését filmezhetem le lassítva. :)

A gép egyébként a mindennapos használat során jól teljesít, fürgén teszi a dolgát. Megfelelő mennyiségű fény esetén villámgyorsan fókuszál és exponál, kevesebb fény esetén még az AF segédfény ellenére sem feltétlenül találja meg a fókuszt és fotózási szöget kell változtatni ahhoz, hogy éles képet kapjunk. Bár a fényképezőgépet úgy hirdetik, hogy kevés fényben is képes dolgozni, ez csak féligazság: a maximum 25.600-as ISO értékű érzékenységnek köszönhetően valóban gyorsan élesít, azonban a képek sokszor bemozdulnak, zajossá válnak és igénylik a vaku villanását a stabilitás miatt. Egy nyári napsütés által megvilágított szobában vaku nélkül is jó képek készülnek, egy esős napon odabent viszont már meglehetősen zajos képek születnek. Nem meglepő ez: a fényképezőgép még mindig a fényről szól, fény nélkül pedig a legjobb automatika és objektív sem képes zajmentes, éles képeket készíteni.

Ha a kölykök nem mocorognak és állványról készítjük a képet, ez valóban igaz lehet... 

Előnyök

Röviden összefoglalom a fényképezőgép előnyeit:

• Mindennapi használatra tökéletes választás az alap szett, amely később természetesen bővíthető számos kiegészítővel (objektívek, szűrők, vakuk).
• Nagyon fürge mind a képek készítése, mind azok visszajátszása során (Class 10-es SDHC kártyát használva).
• A menü egyértelmű, okos felépítésű, jól használható és magyar nyelven is tud.
• Az objektív gyűrűje zoomként használva rendkívül kényelmes és gyors használatot tesz lehetővé.
• Az objektív működése halk, így videózás közben sem hallatszik bele (zavaróan) a kész alkotásba. Van motoros zoom is, háromféle, menüből állítható sebességgel.
• Napfényben is remekül látható kijelző.
• Cserélhető objektív és vaku.
• Kényelmes fogás és a bőrhatású bevonatnak köszönhetően jó tapintás.
• Gyerekfotó módban fókuszálás közben nyávog és csipog, hogy odafigyeljen a kicsi. Ez az első öt alkalommal bejön, később a gyerek már nem reagál rá úgy, mint először. 
• NFC segítségével pillanatok alatt összeházasítható egy mobiltelefonnal.
• Remek minőségű, nagy mélységélességű fotók készíthetők vele.

Hátrányok

Mivel semmi sem hibátlan, így felsorolom az általam tapasztalt negatívumokat is: 

• Főleg videózás közben néha elveszíti a fókuszt, főként akkor, ha a képen nem a téma a legvilágosabb, vagy a téma nagy méretű, egyszínű, homogén felületet tartalmaz (pl. szürkészöld vízfelületen úszó sárga falevélnél képtelen volt a levélre élesíteni). Manuális fókusznál ez persze nem probléma.
• Zoomolás után jól láthatóan sötétedik a kép gyéren megvilágított helyen (pl. szobában)
• Nincs érintőképernyő: bár nagyon kényelmes a kijelző melletti tárcsa + gomb kombót használni, az érintőképernyő megléte kívánatos lett volna.
• Az objektívvédő sapka (a cserélhető objektíves rendszereknek megfelelően) nincs rögzítve a géphez, attól félek, hogy elhagyom. :) 
• A mobilos adatcsere-funkcióhoz külön alkalmazás telepítése szükséges a telefonra.
• Drágák a kiegészítők (rendszervaku, objektívek) a géphez.

Végszó

Mindent összefoglalva a Samsung NX3300 véleményem szerint megéri az árát. Én az elmúlt pár nap kattogásai során remek választásnak tartom ebben az árkategóriában. Ha nem szeretnénk lemondani a cserélhető objektíves élményről és egy, a mindennapokban jól használható, viszonylag kompakt méretű gépet szeretnénk, akkor a Samsung NX3300 jó választás lehet. Aki csak automata módban akar kattogni, az ne ezt a gépet válassza: a gép inkább azoknak lehet jó választás, akik szeretnek egy-egy fotónál a beállításokkal is szöszölni, a gép erre lehetőséget is nyújt. Azoknak, akik már túl vannak az első ezer fotójukon és szeretnének tovább lépni, bátran ajánlható.