Oldalak

2015. november 8., vasárnap

Az eltűnt kesztyű

Kedves nejem kabátzsebe
Kiszakadt, kiszakadt.
Bosszankodott ő miatta 
Jó sokat.

Mindig mondta: mondjad, uram,
Mi legyen? Mi legyen?
Varrógépem, mondjad, miért
Nincs nekem?

Lesz majd neked varrógéped,
Anyukám, anyukám.
Addig fűzzed át cérnád
A tű fokán!

Kézzel bizony megvarrni én
Nem tudom, nem tudom.
Édesanyám segít nekem –
Gondolom.

Két asszony a varrógépnél
Mit fecseg? Mit fecseg? 
Nem tudod meg, kedves komám,
Úgy lehet.

Megy a cérna, megy a beszéd
Rettenet, rettenet!
Zsebben, hogyha volt valami,
Bent reked.

Sötétedik, jön az este,
Anyukám, anyukám.
Illő volna indulni már, 
Úgy biz' ám.

De a gyerek kis kesztyűje
Hol lehet? Hol lehet?
Hogy lehet, hogy a kis kesztyűt
Nem leled?

Tűvé tettem már a lakást
Anyukám, anyukám.
Elhagyhattam azt valahol,
Úgy biz' ám.

Hová tetted te a kesztyűt, 
Életem, életem? 
Zsebbe tettem, el ne vesszen
Énnekem.

Atyavilág, mit csináltunk
Anyukám, anyukám!
Zsebbe varrtuk be a kesztyűt,
Úgy biz' ám.

Addig varrtak-beszéltek az
Asszonyok, asszonyok,
Bevarrták a kesztyűt oda,
Meghalok.

Írom én e történetet
Röhögve, röhögve.
Versbe öltöm, maradjon meg
Örökre.

Nincsenek megjegyzések: