Tibor közbeszól

Üdv, olvasók!

Én Tibor vagyok, a Thozoo naplója főhadiszállásának takarítója. Látom, nem nagyon szaporodnak a bejegyzések mostanában, ezért gondoltam, ha már a Tisztelt Főszerkesztő Úr nem hajlandó venni a fáradságot, hogy megossza veletek az életét, majd írok én. Szép munka a takarítás is, de ez a blog annyira el van hanyagolva, hogy ha nem írok ide valamit, egész biztosan elveszítem az állásomat. Mondjuk, nem irigylem a Főszerkesztő Urat, hiszen azt sem tudja, hogy hova kapjon. Éjt nappallá téve dolgozik a szerencsétlen. Volt olyan, amikor megsajnáltam, de aztán mindig meggondoltam magam. Bevállalt ő mindenféle netes munkákat, aztán azokkal bíbelődik. Dúrja a kódot, építi a web jövőjét. Még flipperezni sincs ideje, azt se tudom, hogy mikor láttam játszani utoljára – pedig itt bent a szerkesztőségben bizony előfordult, hogy titokban löködte a vasgolyót órákig! Hol vannak már azok az idők...! Elmúltak.

Mostanában egyébként különösen nagy figyelmet fordít arra, hogy a gyermekének zenei ízlését a lehető legfinomabban kimunkálja, ezért meg is vásárolta az új Ákos CD-t, a Még egyszer-t. Tetszik neki piszkosul. Arra bezzeg van ideje, hogy azt hallgassa. Azt mondta, hogy majd ír róla kritikát, de persze nem jutott el odáig, itt van a monitorán egy sárga cetli, amire fel van írva. De aztán meg azt mondja minek írjon, a Kulturography sokkal jobban megfogalmazta, miről is szól ez a lemez. Olvasta itt nekem a minap, az Erasure-lemezes résznél már könnyezve röhögtünk, pedig igaz minden szó.

Ha már a gyereknél tartottam, el kell mondanom, hogy ő meg már majdnem fél éves, hihetetlen, hogy hogy elszaladt az idő. Játszanak sokat, forgatja azt a gyereket, meg emelgeti fel majdnem a plafonig. A kicsi meg visongat örömében! Édes egy kölyök, bírom nagyon. A minap is teszek-veszek, hát nem elvette a porrongyomat? A port lehet törölni itt egyébként, száll mindenre, az egész szerkesztőség ki van halva, mindenki megy a maga dolga után. Nem lesz ez így jó, azt mondom én, de persze nem én vagyok a Főszerkesztő, nem nekem kell tudnom. Én csak nem akarom, hogy megszűnjön a munkahelyem. Így aztán nagyon remélem, hogy a Tisztelt Főszerkesztő Úr, ha olvassa ezeket a sorokat, észbe kap végre és minőségi tartalmat nyújt az olvasóinak, akik egyébként rendületlenül látogatják az oldalt mind a mai napig, bár az utóbbi napokban már lefelé konyul a látogatottsági görbe. Ideje lenne feleszmélni!

Na, remélem, hogy eme üzenetem megteszi a hatását. Ha sorban jönnek a posztok, akkor elértem, amit akartam és talán az állásom is megmarad. Ha nem jönnek, akkor nagy valószínűséggel kirúgott ez a mocsok és kereshetek másik állást.

Minden jót kívánok nektek!

Tibor,
a takarító szakszemélyzet