A játék abban újított az előző két részhez képest, hogy már nem csak balra és jobbra tudunk mozogni az egyébként eddig is 3D-s (vagy annak tűnő) pályákon, hanem előre és hátra is. Ez bizonyos helyeken a játék előnyére válik, más helyeken pedig (mivel a kamera nem forgatható) néha kicsit nehéz eldönteni, hogy az elérni kívánt objektum térben hol helyezkedik el. Ennek ellenére jól játszható a játék, javarészt most is jobbra haladunk a pályán a célunk felé, de néha azért előre-hátra is kell mozdulnunk, viszont a játéknak ezt a részét nem vitték túlzásba a fejlesztők.
 |
| Oda nekem be kell mennem? |
A pályák természetesen gyönyörűek, bár fájdalom, hogy oly' kevés van belőlük. Az egész játékban ez volt a legrosszabb, hogy nagyon hamar véget ért. Tényleg gyönyörű a világ, amiben kalandozunk: van naplementés mező, tengerpart hajóronccsal, indákkal benőtt ősi világ, havas-jeges erdő, minden, ami szem-szájnak ingere, mégis az egyjátékos mód meglehetősen hamar véget ér. Még én is, aki nem számítok nagy játékosnak, és gyerek mellett játszani sincs annyira időm, viszonylag gyorsan végigjátszottam a játékot (összesen 10 játszott órám van benne és az egyjátékos módból még pár Trineangle megszerzése van csupán hátra). Viszont annyit mondhatok, hogy minden perce szórakoztató, egyik vizuális gyöngyszemből a másikba haladhatunk tovább, az egész játék egy eye candy. Teljesen hangulatba kerül az ember, amikor pl. a falakon láthatjuk az ablakon beszűrődő fényt és ki tudjuk venni, ahogyan az ablak előtt a holdfényben mozog egy fa... tiszta jó. Első ránézésre fel sem tűnik, de szuperül néz ki.
 |
| A pályák hangulatosak és látványosak – jobb oldalon fák, holdfénnyel |
Nem csak a kép érdemel említést: az előző részeket követve a hangok és a zene is kiemelkedő minőségű: olyan szinten illik a látott képhez a háttérzene és az olyan igényességgel van összeállítva, hogy csak elismeréssel tudok csettinteni. Még önmagában is simán meghallgatnám bármilyen összejövetel háttérzenéjeként, vagy csak úgy elalvás előtt.
Jómagam vagy nagyon kiképződtem az előző részeken, vagy a fejlesztőknek lett kissé kevesebb ötletük, de a fejtörők szögegyszerűek voltak: gyakorlatilag ugyanazokat az elemeket kellett ismételni a hidak ide-oda rakásával, a kockák feldobásával, a billegő és rugózó pallókon való továbbhaladással. Talán 3-4 hely volt, ahol komolyabban megtorpantam, hogy akkor most hogyan is tovább, az összes többi helyen jól lehetett haladni, bevált mozdulatokkal. Azt nem bánom, hogy a "főnökharcok" az egyes pályák végén nem lettek a végletekig nehezítve, ez sokkal nagyobb sikerélményt ad, mint az, amikor egy hétre jegelni kell a játékot, mert annyira felmérgel, hogy a sokadik próbálkozásra sem jön össze, amit szeretnék. Na, itt ilyesmiről szó sincs. Tetszett ugyanakkor a játékban az, hogy ötletes megoldások voltak arra vonatkozóan, hogy egy kissé feldobják a játékmenetet. Az alábbi képen pl. azt látjuk, ahogy a varázskönyv beszippantotta hőseinket és a könyv lapjain, az írott szöveg alatt, mellett és között kellett ide-oda mászkálnunk és megoldanunk a fejtörőket. Ez nagyon tetszett. :)
 |
| Varázskönyvben mászkálunk |
A fő küldetések mellett számos mellékküldetést is találunk, amelyeken csak egy-egy kalandorral tudunk végighaladni (tehát nem lehet váltani közöttük). Ez egyébként érdekes színt is ad a játéknak, hiszen sokszor ingerenciánk támad a varázslóról a harcosra váltani, amikor szembesülünk vele, hogy ja, itt azt nem lehet. :) Az egyes küldetések kiválasztó táblája se lett semmi, nekem nagyon tetszett, hogy nem egy táblázatból választhattam ki azt a fejezetet, amit játszani szeretnék, hanem egy szuperül megtervezett fatáblán:
 |
| 905 db Trineangle-öm van – melyik kalandot válasszam? |
Mindent összevetve remekül szórakoztam a Trine 3 végigjátszása közben, csak azt sajnálom, hogy az 5 GB-os telepített méretbe nem fért bele több kaland. Én kicsit hosszabb játékmenetre számítottam, viszont az akciós áráért (1700 Ft) bőven megérte a játék, remek szórakozást nyújtott és újra elvarázsolt egy olyan világba, ahol a varázslat és mágia az úr. Remek kikapcsolódás, csak ajánlani tudom mindenkinek – az első két résszel együtt, amelyek mind a mai napig nagy kedvenceim.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése